Közben sorra érkeznek a laktanyához a „meghívottak", s a megkérdezettek kivétel nélkül azt mondják, ők is úgy értelmezték a levelet, hogy kötelező a részvétel. A megjelentek között sok a fiatal, többen feltűnően jól öltözöttek. A katonák gyorsan, barátságosan regisztrálják és kísérik őket az előadóterembe, ahol rögvest jelenléti ívet töltetnek ki mindenkivel. Tíz órára majd ötvenen ülnek a teremben. Köztük van a fiatal, divatos ruhát viselő, technikumot végzett Blanka is, aki nem titkolja, nagyon meglepődött, amiért elküldték a toborzásra, hiszen eddig sem felesleges munkát végzett.
– Egy tűzoltóságon vagyok titkárnő közfoglalkoztatottként – mondja. – De akkor is eljöttem volna, ha nem kötelező. Most 52 ezer forintot kapok egy hónapban, és azt hallottam, hogy a katonaságnál majd kétszer ennyi az alapbér.
A toborzót afféle kedvcsinálóként egy videóval indítják, amelyen drámai zenei aláfestés mellett gyakorlatozó harckocsikat, tüzelő helikoptereket, masírozó, kézigránátot hajító katonákat látni.
A kisfilm levetítése után Soós Gyula őrnagy áll ki az emberek elé.
– Speciális helyzetben vagyunk – utal mindjárt a hét elején kirobbant vitára, s a tudósításokra, amelyek szerint a honvédségbe kényszerítenék a közmunkásokat, aztán a megjelentek látható megkönnyebbülésére, többször is elmondja: – Nem éri retorzió azt, aki nem akar katona lenni.
Az őrnagy ezután tömör, érthető, a katonaságot vonzó pályaként bemutató prezentációval vázolja a szerződések és a tartalékos katonai lét legfontosabb tudnivalóit. Szót ejt egészségügyi vizsgálatról, alkalmassági tesztről, a kikerülhetetlen 3,6 kilométeres futásról, a tízhetes alapkiképzésről, majd persze a juttatásokról. A nyolc általánost végzett szerződésesek számára is garantált a 110 ezer forintos nettó fizetés, ami – emlékeztet – több mint a kétszerese a közfoglalkoztatottak mostani bérének. Ráadásul – jegyzi meg derültséget keltve –, még „a fegyvert sem otthonról kell hozni". A feladatokról szólva azt külön kiemeli: a szerződéses katonák előbb-utóbb a határnál is szolgálnak majd.
|
Az őrnagy azon viccelt a megjelent közmunkásokkal, hogy ha szerződéses katonák lesznek, még a fegyvert sem otthonról kell hozni
Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
Előadása végén senkinek nem akad kérdése. A hallgatóság gyorsan elhagyja a termet.
– Tudnám, hogy minek kellett eljönnöm! Kiderült, hogy a gyermeküket egyedül nevelőkre nem számítanak. Én pedig egyedül nevelem a gyerekem – háborog Ferenc, aki közfoglalkoztatottként egy erdészetben brigádvezető, majd saját helyzetén túllépve azzal folytatja. – Úgy látszik, nagyon kell nekik az ember a déli határnál! Mi másért rángatnának el már közfoglalkoztatottakat is a toborzóra?
– Érdekes volt, de a katonaság nem az én világom – mondja a huszonéves Balázs, aki egy BMW-vel jött az előadásra. Amikor autója és a közfoglalkoztatotti lét közötti ellenmondásról kérdezem, gyorsan magyarázatot ad. – Egy külföldi munkából vettem az autót. Informatikus és logisztikus vagyok, csak átmenetileg lettem karbantartó az önkormányzatnál.
Nagy reményt fűzött a toborzáshoz a kitaposott cipőt, kopott nadrágot, olcsó napszemüveget viselő berhidai Erdős Tamás, aki „padkás" közmunkásként dolgozik Várpalotán.
– Az útpadkákat tisztítom, jó lett volna innen előrelépni a katonasághoz – mondja lemondóan a 26 éves, párjával első gyermeküket váró férfi, majd úgy magyarázza elkeseredettségét. – Biciklivel járok mindennap dolgozni. Tizenhárom kilométer oda, ugyanennyi vissza. Nem olyan rég elcsapott egy autó, azóta fáj a lábam. Bringával elmegyek ötven kilométert is, de a futás az nem megy, egy idő után csak bicegni tudok. Nem hiszem, hogy lefutnám időre a 3,6 kilométert.
Nem messze a laktanyától a toborzáson hallottakat vitatja meg négy fiatal lány. Mindannyian kulturális közfoglalkoztatottként dolgoznak a városban: van köztük pénzügyi végzettségű, érettségizett, s egy andragógus is. A városi művelődési házban és egy helyi múzeumban dolgoznak. Eljöttek, mert el kellett, de nem angyalbőrben képzelik el a jövőjüket. Egyikük úgy von mérleget:
– Úgy tűnik, nekünk annyi perspektívánk van: ha nem tetszik a három műszakos rabszolgameló a gyárban és a közmunka sem, akkor mehetünk katonának.
Nem belügy
Nem kötelező a közfoglalkoztatottaknak megjelenniük a honvédségi toborzásokon – tudatta a Miniszterelnökség. Korábban a Belügyminisztérium még csak arról adott tájékoztatást: nem kötelezik a közmunkásokat arra, hogy katonának szegődjenek. Ráadásul több járási hivatal kemény hangú levélben szólította fel a közfoglalkoztatottakat, hogy jelenjenek meg a toborzáson. A részvétel megtagadását azzal büntették volna, hogy a távol maradót kizárják a közfoglalkoztatásból. A Miniszterelnökség viszont leszögezte: a hivatalok tévedtek.
