Hogy hová mennek, még nem tudja.
Seriffek járőröznek
A Számozott utcákból annak ellenére költöztetik ki folyamatosan a családokat, hogy az Egyenlő Bánásmód Hatóság ennek leállítására és egy, az itt élők lakhatásának megoldására szolgáló cselekvési terv kidolgozására kötelezte a miskolci önkormányzatot.
– Háromszázkilencvenkét ember élt itt korábban, negyvenhárom családnak volt határozatlan idejű lakbérszerződése, nekik elvileg másik bérlakást kellene felajánlani, ha ki akarják őket tenni – mondja Galamb László, a Miskolci Cigány Nemzetiségi Önkormányzat egyik itteni segítője. A határozott idejű szerződésekre nem vonatkozik az önkormányzati gondoskodás, őket szinte azonnal utcára rakják, ha megszűnik a jogviszony.
|
| Fotó: Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
Menniük kell januárban Galambéknak is, noha már a nagyapja is ebben a városrészben lakott, s ő is itt neveli hat gyerekét egy másfél szobás házrészben. Korábban hétezer forintos lakbért fizettek, mára ezt a duplájára emelték. A szerződésüket sosem véglegesítették, mindig csak hosszabbítgatták.
Sokan már elmenekültek, Lyukóba, Perecesre rokonokhoz, Dunántúlra, vagy épp Kanadába. Most hetven üres lakás van a telepen.
Ahol kilakoltatnak, ott az önkormányzat ingatlankezelője kitépi az ablakokat, ajtókat, nehogy más beköltözzön. Ott jártunkkor az önkormányzati rendészet is járőrözött az utcákban – a kék egyenruhásokat az itt élők maguk között seriffeknek hívják.
Váradi Gábor, a Miskolci Cigány Nemzetiségi Önkormányzat elnöke szerint visszás, hogy a város azt hirdeti: a telepfelszámolási programmal jobb körülményeket akarnak teremteni, eközben pedig családok kerülnek utcára, s mehetnek, ki merre lát.
Bunkósbottal a Rudira
– Van nekünk elég etnikumunk, nem kell hozzánk még többet exportálni. Lassan úgyis kiürül a falu, már ötszázzal kevesebben vagyunk, mint öt évvel ezelőtt. Fillérekért lehet házat venni, nem véletlen, hogy a kitelepítésre szánt miskolci cigányokat épp ide akarják hozni: abból a kétmillióból, amit az önkormányzat adott volna nekik lelépési pénzként, itt egy rendesebb ingatlant lehet venni.
De ha ők veszik meg, a helyiek elmenekülnek, cigány szomszédot senki se akar!
zsörtölődnek Rudabányán többen is. A 2600 fős észak-borsodi településen hajdan virágzó bányászélet folyt, s az országban szinte minden kisiskolása ismeri a nevét az itt felfedezett ősmajomról, a Rudapithecus hungaricusról.
Rá, azaz becenevén Rudira, és a meglévő, festői bányatavukra alapoznák most a turisztikai fejlesztéseket, de eddig csak ígéreteket kaptak, pénz nemigen jött. Egy neve elhallgatását kérő hivatali alkalmazott elmondta: 44 pontból álló cselekvési tervet dolgoztak ki a falu felvirágoztatására, amivel két-háromszáz embernek teremtenének munkahelyet. A megvalósításra egy futballstadionnyi pénz elég volna: négymilliárd forintból életet lehelnének a most csak haldokló településbe.
– Segítség kellene, de az nem jön. Ehelyett cigányokat akarnak ide betelepíteni. De mire? Itt nincs munka. Idejönnek, beköltözik egy házba több család, s a falura borul rá az összes szociális probléma!
Így is az életünkért, a mindennapi megmaradásunkért küzdünk, miért kell minket még bunkósbottal fejbe is vágni?
– kérdezte az egyik helybéli.
„Megszálló kisebbség”
Rudabánya egyike annak a nyolc településnek, amelyik rendelettel próbálta meg kiszorítani az esetlegesen ideköltöző miskolci romákat. Rajtuk kívül Vilyvitány, Abaújszántó, Sátoraljaújhely, Sajókaza, Szerencs, Hangony és Monok is szinte szó szerint megegyező önkormányzati rendeletet alkotott azért, hogy megnehezítse a Miskolcról, onnan is főként az úgynevezett Számozott utcákból elűzött családok letelepedését.
|
| Fotó: Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
Csakhogy a Társaság a Szabadságjogokért jelzése nyomán előbb a Borsod Megyei Kormányhivatal, majd a Kúria is úgy döntött: jogellenesek és diszkriminatívak a helyi önkormányzati rendeletek, amelyek kizárták volna mind a szociális juttatásokból, mind pedig a közmunkából azokat, akik más településtől kapott költözködési támogatással költöznének hozzájuk. Ezzel voltaképp a miskolci önkormányzat korábbi intézkedésére reagáltak: itt „lelépési pénzt” – egyes ígéretek szerint akár kétmillió forintot – fizettek volna olyan, zömében szegény, roma családoknak, akik vállalták, hogy máshol vesznek ingatlant, elköltöznek a megyeszékhelyről, és nem térnek oda vissza. Más kérdés, hogy a Kúria végül ezt a rendeletet is törvénysértőnek találta. Sallai Árpád rudabányai jegyző lapunknak elmondta: ők már a kormányhivatal jelzésére visszavonták a rendeletet, és megszüntették a törvénysértést.
Ingatlannepperek jöttek
Koncz Ferenc, Szerencs fideszes polgármestere szerint szó sincs arról, hogy a cigányokat akarták kiszorítani. Rendeletük ugyanis megkülönböztetés nélkül mindazokra vonatkozott, akik pénzt kapnak más önkormányzattól azért, hogy elmenjenek onnét – mondta.
– Nézze, ez egy békés, nyugodt kisváros. Ezt az arcát meg szeretnénk őrizni. Lépésünk válasz volt egy olyan intézkedésre, amelyet nem mi generáltunk, de aminek következményeit nekünk kellett volna viselnünk. Minket egy közösség megválasztott a város vezetésére, nekünk ezt a közösséget meg kell védenünk. A rendelet, amit hoztunk, erre volt egyfajta jelzés.
|
| Fotó: Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
Megkérdeztük néhány érintett településen, miből gondolják, hogy a miskolci romák épp hozzájuk készülnek, s nem máshová. Rudabányán azt mondták, egy újságcikkben olvastak erről, a szerencsi polgármester pedig egy felsorolásra emlékszik. A borsodi megyeszékhelytől száz kilométerre lévő Vilyvitányt ennék konkrétabb impulzus érte.
– A miskolci „lelépési pénzes rendelet” után nem sokkal megjelent a faluban egy ingatlanfelvásárló, és hirtelen ajánlatot tett harminc üresen álló ház megvételére
– mondja Hörcsik József, a szlovák határszélen lévő, 268 fős kis falu polgármestere. Szavai szerint az övék egy elöregedő település, sok az egyedül élő idős ember. Munkalehetőség legfeljebb a közeli Sátoraljaújhelyen van, így a fiatalok nem maradnak itt. A lakosság alig tíz százaléka roma, közmunkában 15-en dolgoznak. Az utóbbi időben debreceniek vásároltak itt megüresedett ingatlanokat, amelyeket nyaralóként használnak. A környék gyönyörű, harapni lehet itt a levegőt.
„Védekezésképp” alkották meg ők is a rendeletet, ami meggátolta volna, hogy a Miskolcról pénzzel „kistafírozva” távozó cigányok itt telepedjenek le, de végül ők is visszavonták a jogsértő intézkedést. Most egyelőre csend van, újabb ingatlanfelvásárló nepper nem jelent meg a faluban, de ha ismét veszélybe kerül a nyugalmuk, újból védekezniük kell – mondják a helyiek. A polgármester úgy fogalmazott: a turizmusra szeretnék a megmaradásukat alapozni,
de ha „megszállja őket a kisebbség”,
ez a tervük végképp kútba esik.
