galéria megtekintése

Inkább urak voltak, mint államfők, de bekerültek a történelemkönyvekbe

1 komment

NOL

Hatvanhat év szünet után rázott kezet Kína és Tajvan első számú vezetője, s ezzel bevonultak a történelemkönyvekbe. A Szingapúrban rendezett csúcstalálkozó célja a status quo megszilárdítása. A két rivális versenyfutásában gazdasági értelemben a Kínai Népköztársaság áll nyerésre.

Uraknak szólították egymást, megadták a kölcsönös tiszteletet, de kerülték az „elnök” kifejezést. A lényeg azonban a találkozó tényén van: a Kínai Népköztársaság (KNK) 1949-es megalakulása után először találkozott egymással a „népi Kína” és a tőle elszakadt, vele évtizedeken át ellenséges szigetország, Tajvan első számú vezetője. – Egy család vagyunk, a vérünk sűrűbb, mint a víz – utalt a két világot és két politikai rendszert elválasztó Tajvani-szorosra is Hszi Pin-csing, a Kínai Kommunista Párt főtitkára, amikor szombaton a szingapúri Shangri-La luxushotelben találkozott Ma Jing-csiu tajvani elnökkel, aki azt hangsúlyozta, hogy a két fél tiszteletben tartja a másik értékeit és életmódját.

Ma és Hszi történelmi kézfogása 80 másodpercen át tartott
Ma és Hszi történelmi kézfogása 80 másodpercen át tartott
Edgar Su / Reuters

– A találkozóval mindkét vezető be akarja magát írni a történelemkönyvekbe. Különösen igaz ez Ma elnökre, aki 2008 óta már második államfői mandátumát tölti, így nem indulhat a 2016-ban esedékes elnökválasztáson. Hszi a maga részéről demonstrálni kívánja hazája nagyhatalmi erejét, azt, hogy a Teng Hsziao-ping nevével fémjelzett korszakkal szemben már nem folytat rejtőzködő külpolitikát. S a világ, nem utolsósorban az Egyesült Államok felé mutatni akarja, hogy Kína Ázsia vezető hatalmaként már nem tekinti sem fenyegetésnek, sem riválisnak Tajvant, kettejük versenyét gazdaságilag megnyerte – mondta lapunknak Kusai Sándor volt pekingi magyar nagykövet, Kína-szakértő.

 

Kusai fontosnak nevezte a történelmi találkozó színhelyét. Szingapúr egyik alapítója és korábbi legendás kormányfője, az idén márciusban 91 éves korában elhunyt Li Kuang-jao mindig a szívén viselte Kína és Tajvan viszonyának rendezését. A Tajvani-szoros két oldalán működő két kormány azóta áll szemben egymással, hogy a Csang Kaj-sek által irányított Kuomintang (Kínai Nemzeti Párt) alulmaradt abban a polgárháborúban, amit a Mao Ce-tung vezetése alatt állt kommunistákkal vívtak. Csang Kaj-sek híveivel Tajvanra menekült. Csang és Mao 1945-ben találkozott utoljára egymással. A Tajvanra átkerült Kínai Köztársaságot ma már csak a világ mintegy húsz állama ismeri el. Az ENSZ 1971-ben fosztotta meg a szigetországot a tagságától, s azóta a ­KNK-t tekinti Kína egyedüli legitim képviselőjének.

A csúcstalálkozót nem kísérte osztatlan siker
A csúcstalálkozót nem kísérte osztatlan siker
Pichi Chuang / Reuters

A kínai–tajvani viszony olvadása a hongkongi születésű, idén 65 éves Ma hatalomra kerülésével kezdődött meg. Míg az 1996-os tajvani elnökválasztás előtt Kína a rakéták kilövésével nyomatékosította, hogy a szakadároknak eszükbe se jusson a függetlenség, ma már más szelek fújnak a Tajvani-szorosban. Tajpej volt főpolgármestere első államfői mandátuma idején indult meg a kínai turisták beáramlása, idén már négymillióan látogattak a szigetre, amely és a KNK között naponta közel száz légi járat közlekedik. – A tajvani export 38 százaléka Kínába megy, és Tajvan a harmadik legnagyobb befektető. Arról nem is szólva, hogy a 2008-as világgazdasági válság után a KNK jelentős gazdasági mankót nyújtott Tajvannak, ezzel is demonstrálva: két különböző súlycsoportba tartoznak.

Hogy Willy Brandt egykori nyugatnémet kancellárnak a német újraegyesítéssel kapcsolatos mondása – „összenő, ami összetartozik” – érvényes lesz-e a kínai–tajvani viszonyra, azt nehéz megjósolni. Kusai Sándor szerint távlatosan akár egy konföderáció is elképzelhető, de egyelőre a jelenlegi helyzet, a  status quo fennmaradása valószínű. E kérdésben amúgy sem feltétlenül az európai nemzetállami modellben kell gondolkodni.

Sokan a demokráciát féltették
Sokan a demokráciát féltették
Pichi Chuang / Reuters


Tajvanon az elmúlt évtizedben is sokat változott a népi Kína megítélése. Bár nőtt az erős tajvani identitástudattal bíró függetlenségpártiak, a zöldek tábora, a társadalom döntő része – gazdasági megfontolásokból – a Kína felé való nyitást, de a status quo fenntartását preferálja. A status quo megszilárdítását célozta a szingapúri csúcstalálkozó is – hangoztatta a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója.

Tajvan védőhatalma, a szigetnek biztonsági garanciákat adó Egyesült Államok számára legnagyobb kihívást a térségben a kínai befolyás gyors erősödésének korlátozása, a sokak által látni vélt kínai terjeszkedés megfékezése jelenti. A szigetország az elmúlt évtizedekben sokkal emancipáltabb lett Amerikával szemben, ugyanakkor a tajvani probléma súlya is csökkenni látszik.

Az USA megpróbál lavírozni: érdekes módon a múlt héten bejelentett, szabad kereskedelmi tartalmú Csendes-óceáni Partnerségi Egyezményből (Trans-Pacific Partner­ship, TPP) Kína mellett Tajvant is kihagyták, ami persze nem jelenti azt, hogy a kapu ne lenne nyitva. 

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.