– Bokros öt százalékponttal jobb eredményt ért el a négy évvel ezelőtti ellenzéki jelölthöz képest. Ön szerint 36 százalékos támogatottság mellett neki kell magyarázkodnia?
– Hogy hívják Budapest főpolgármesterét? Nem Bokros Lajosnak, ugye?
– Csak a győzelem számít?
– Kizárólag. Bárki elő tud varázsolni egy-két statisztikai adatot, hogy milyen jól teljesített. De verhetem én a mellemet, hogy az országgyűlési választásokon elért 0,3 százalékos eredményünkhöz képest most jómagam 3,38 százalékos támogatottságot értem el, de volt olyan jelöltünk, aki 8,6 százalékot kapott, ettől még nem mondhatjuk azt, hogy megtízszereztük a támogatottságunkat. Tavasszal még csak tízezren szavaztak ránk, most összességében több mint 30 ezren voksoltak a jelöltjeinkre, illetve az általunk is támogatott jelöltekre; háromszor annyian. Ettől még sokat kell dolgoznunk, hogy jelentős politikai tényezővé váljunk.
– Terézvárosban közel háromszáz támogatójuk aláírása állítólag még sorrendre is azonos volt. A rendőrség nyomoz.
– Én annyit tudok, hogy ismeretlen tettes ellen feljelentést tett az aláírásgyűjtéssel kapcsolatban egy párt. Ugyanaz a párt, amelyik hasonlóképpen hírbe hozta, ha úgy tetszik megvádolta, Magyar Györgyöt is. Minket még egyetlen hatóság sem keresett meg, ha megkeresnek, állunk mindenféle vizsgálat elébe.
 |
| Fotó: Teknős Miklós / Népszabadság |
– Ezzel együtt pártját – főként a baloldalon – amolyan kamupártként tartják számon, amelynek a léte egyetlen célt szolgál: elvinni valamennyi szavazatot a baloldaltól.
– Mi az, hogy kamupárt? Magyarországon százhatvan bejegyzett párt van, közülük csak tizennyolc tudott elindulni a választásokon. Szerintem azokkal összefüggésben vetődhet fel, hogy kamupártok, amelyek felvették az állami támogatást a jelöltjeik után, de aztán nem csináltak semmit. Mi nem vettük fel a jelölteket megillető milliókat.
– Rendben, akkor legyen törpe- vagy mikropárt, a lényeg ugyanaz: azért létezik, hogy erősítse a Fidesz pozícióit.
– Szívesen elbeszélgetnék azzal, aki efféléket állít és terjeszt rólunk. Nyilvánvaló, hogy az illetőnek fogalma sincs a demokrácia lényegéről. A demokrácia épp arról szól, hogy virágozzék száz virág. Fogjanak össze, alakítsanak pártot, akik azonos vagy közel azonos nézeteket vallanak, majd a választásokon mérettessenek meg a programjaik, és győzzön az, aki elnyeri a többség bizalmát. Senki nem gondolja komolyan, hogy az úgynevezett demokratikus baloldal – már, ha van baloldal és nem mi, a Szociáldemokraták Magyar Polgári Pártja vagyunk az – azért vesztette el a tavaszi választásokat, mert elvittük a szavazatok 0,3 százalékát.
– Miért is lennének Önök a baloldal?
– Mi egy kicsi, de annál értékesebb virágot nevelgetünk, amit úgy hívnak: szociáldemokrácia, ami az igazságosság, a szolidaritás és az esélyegyenlőség talaján áll. Akik ma magukat baloldalinak mondják, nem baloldali politikát folytatnak. És nemcsak azért, mert már rég nem járnak ki az emberek közé, fogalmuk sincs a vidék, de még csak a külvárosok problémáiról sem. Ők a Fidesz harci retorikáját másolják, aminek köszönhetően másodszor is kétharmados vereséget szenvedtek. Mert mi is a Fidesz politikájának a lényege? Az emberek 90 százaléka rosszul él, de legalábbis messze nem olyan jól, ahogy szeretne. 99 százalékuk mást okol a kialakult helyzetért; nyilván vannak, akik jogosan, és vannak, akik maguk sem tettek meg minden tőlük elvárhatót helyzetük jobbra fordítása érdekében. A Fidesz azt mondta, hát persze, hogy az emberek nem tehetnek semmiről: a bankok, a multik, a közüzemi szolgáltatók, az Európai Unió és az ellenzék, ők a felelősek mindenért, de majd mi megvédjük önöket tőlük. Ezt látva a baloldal is elővette a maga harci retorikáját, ami újra kétharmadot hozott a Fidesznek.
– Ön szerint milyen politika nem hozna ma Magyarországon kétharmadot a Fidesznek?
– A hiteles békepolitika. A rendszerváltáskor megvert, lenézett MSZP maroknyi frakciója 1990 és 1994 között olyan hiteles és meggyőző szakmai munkát végzett a parlamentben, ami az 1994-es választáson az SZDSZ-szel közösen kétharmados többséget hozott Horn Gyulának. És tőle soha senki nem hallotta, hogy alpári stílusban beszélt volna az ellenfeleiről, nem üvöltette a hívei előtt, hogy „Boross, takarodj", már elnézést: nem fikázta, nem pocskondiázta az előző kormány dolgait, azt mondta, nézzük meg, lehet-e ezt jobban csinálni. Ehhez a kis emberek érdekeit szem előtt tartó, őket támogató békepolitikához kell visszatérnie az ellenzéknek, ha le akarja győzni a Fideszt. Orbán Viktor és rendszere ugyanis egyedül a békével nem tud mit kezdeni. Konfliktus nélkül nem tud létezni ez a hatalom.
– Békepolitika a rezsicsökkentéssel vagy a nemrég meghirdetett teljes foglalkoztatással szemben?
– Január elsején lép hatályba a szociális temetkezésről szóló törvény; akinek nincs pénze, ássa ki elhunyt szerettei sírját, mossa le a holttesteket, és a többi. Mit tett az ellenzék? Felháborodott, tüntetéseket ígért, majd két hét után úgy ahogy van, elfelejtette az egészet. Mi ugyanakkor jogtudósok segítségével megtaláltuk azt a pontot, amelynél megragadva a kukába dobható a tervezett szabályozás. A szociális törvény szerint szociális juttatásért ellenszolgáltatás nem kérhető. Átadtuk a teljes anyagot az MSZP elnökének, hogy gyűjtse össze a parlamentben a szükséges 50 aláírást, és támadják meg a szociális temetkezésről szóló törvényt az Alkotmánybíróságon. Az ilyen és ehhez hasonló, az embereket közvetlenül érintő ügyekben végzett szakmai munka teszi hitelessé az ellenzéket. Baloldali harci retorikával 28 százalék elérhető, a választásokról távol maradó 40-60 százalék azonban nem kér ebből, őket kell megnyerni, mert csak velük váltható le a jelenlegi hatalom.
|
| Fotó: Teknős Miklós / Népszabadság |
– Finoman szólva kivágta a biztosítékot az ellenzéki oldalon, hogy a nyáron elhunyt Kiss Péter parlamenti mandátumáért indulni kíván Újpesten.
– Nem értem a megrökönyödés okát. Egy párt azért van, hogy megmérettessék a választásokon. Joggal mondhatnák ránk, hogy kamupárt vagyunk, ha nem ezt tennénk. Rólam a politika világában köztudott, hogy egykor együtt dolgoztam Kiss Péterrel. És nagyon büszke vagyok rá, hogy mellette dolgozhattam, mint ahogy arra is, hogy Horn Gyula politizálási stílusát is viszonylag közelről figyelhettem meg.
– Nem örvend túl nagy népszerűségnek a baloldalon a múltja miatt. Mert – a teljesség igénye nélkül – mint egyik kollégám írta: ön hajtotta fel a botrányos véget ért Xénia-lázat, melyben szépen összeforrt üzlet és politika, szavazó- és fogyasztószervezés, köz- és magánpénz. Aztán polgármesterként indult Újpesten: sokak szerint a fellépése osztotta meg oly mértékben a baloldalt, hogy végül simán nyert Dercze Tamás, akinek ezek után a tanácsadója lett. Ismétli magát a történelem?
– Csak magamat ismételhetem: egy pártnak az a dolga, hogy időről időre megmérettesse magát. Kiss Péter egykori munkatársaként is kötelességemnek érzem, hogy elinduljak egykori választókörzetében, ahol a tavaszon, már halálos betegen is nyerni tudott. Egyebekben nem értem a támadásokat. Az egyik mondatban mikropártnak nevezik a Szociáldemokraták Magyar Polgári Pártját, a másikban meg ténybeli tévedésekben bővelkedő átkokat szórnak ránk. Én bízom azonban abban, hogy ha úgy adódik, bírálóim visszalépnek a javamra, mint ahogy én is megteszem majd ezt, ha nekik áll a zászló. Nem vagyok azonban hajlandó előre lemondani az indulás lehetőségéről is csak azért, mert valakik, akik már két kétharmados vereséget begyűjtöttek, úgy érzik, ők a jobbak.
