Tamás Gáspár Miklós bírálja az ellenzéki pártokat, mert azok jelenlétükkel legitimálják a Fidesz parlamentjét, alkotmányát és rendszerét (Balsors, 2014. szeptember 18.). Lehet-e a politikusoktól azt kérni, hogy az oly sok energiával, küzdéssel, gyakran a barátság és kollegialitás feladásával kiküzdött posztokat maguktól beáldozzák? Karriert, elismerést, jólétet – csupán elvekért? Lehet, de nem életszerű. TGM is egy teljes cikluson keresztül a jobboldali MDF-kormányzás (Horthy újratemetése, médiaháború, Göncz Árpád kifütyülése stb.) idején ült a törvényhozásban, sőt már előtte, a sokat szidott állampárti parlament munkájában is részt vett, miután 1989-ben Budapest 14. választókerületében képviselővé választották.
Mindazonáltal TGM kritikájával egyetértek, a mai ellenzék vezetői nem az igazság bajnokai, és ez nem tesz jót a baloldali mozgalmaknak. Hozzá szeretném azonban tenni, hogy egy mozgalom nem azért száll alá, mert a vezetői gyengék, hanem azért lesznek gyenge vezetői, mert a mozgalom leszálló ágba kerül. Nincsen rá társadalmi kereslet. Az emberek nem úgy gondolkodnak, nem fogalmaz meg érdekeket stb. Ezért a tehetségesebbek (akik ezt hamarabb észreveszik) átpártolnak az életképesebb, a tömegigényeket jobban kifejező mozgalmakhoz. Nem véletlen, hogy a legnagyobb baloldali pártot is egy kispályás vezette a mindent jelentő választásokba. Ezzel szemben a Jobbik kitermelte magából az eseményekre eredetien, határozottan és taktikusan reagáló vezetőjét.
Én például mint baloldali kötődésű választópolgár, nem bosszankodom azon, milyen hülyeségeket tesznek, gondolnak, mondanak az ellenzéki pártok vezetői, mert számomra ezek azt sugallják, hogy még nincsen nagyon nagy baj. Ha az országot veszélyeztető baj lesz, és a többség a jelenlegi hatalmat emiatt akarja leváltani, meg fog jelenni nagyon sok ezt artikuláló, tehetségesnél tehetségesebb politikus. TGM filozófusi tapasztalatai és műveltsége ahhoz kellene, hogy kiderítse, miért van az, hogy a legnagyobb közös érdekű választói tömeget, az alkalmazottakat sem a szocialisták képesek a leghitelesebben megszólítani. Illetve, hogy minek kell történnie, amitől ez a réteg annyira kizsákmányoltnak érezze magát, hogy együttes erővel szembeforduljon azokkal, akiket kizsákmányolóinak tart.
