A kórházak működőképességének fönntartásához egyebek mellett elkerülhetetlen, hogy az egészségbiztosító kasszamaradványát megkapják az intézmények. Mint arról a Népszabadság korábban beszámolt: idén mintegy 40 milliárdos többlete lehet az alapnak, melyből 30 milliárdra számíthatnak elvben a kórházak év végén. Velkey jelezte: a kórházak lejárt számláinak összege már meghaladják a 65 milliárdot. Hozzátette: jó néhány adósságcsapdában vergődő intézmény helyzete tarthatatlan. Ennek oka egyebek mellett az is, hogy az elmúlt három évben lezajlott béremelésekre nem volt elég a népegészségügyi termék-adó bevétele.
Az érdekszövetség elnöke jelezte: a magán és a közszolgáltatások tervezett éles szétválasztása sem lesz egyszerű, hiszen egyelőre az sem tisztázott, mi is tartozna a szétválasztandó feladatok körébe. A bejelentés nem kis riadalmat keltett. Most a kórházak magánszolgáltatás keretében működtetik és pénzt kérhetnek a külföldi, illetve a nem biztosított betegek ellátásáért, a luxuskórtermekért, az esztétikai beavatkozásokért, a szabad műtőik bérbeadásáért. Magánszolgáltatók biztosítják az intézmények többségében a CT, MR, illetve a labort, a szövetvizsgálatokat, a művese ellátást éppúgy mint számos egyéb szolgáltatást, mint az orvosi ügyeletet, vagy mosodai, illetve az étkeztetési feladatokat.
Ha ezen magánszolgáltatásokat megszüntetik, az további pénzkivonást jelent a közellátásból, és emiatt a szakembereket még nehezebb lesz itthon tartani. A kórházak saját bevétele megcsappan, az ellátásokra költhető összeg is jóval kevesebb lesz. Azaz tovább nyúlnak a várólisták, rögzül a rendszerben a hálapénz.
A kórházszövetség elnöke az ellátásszervezés megyékhez való delegálását sem ítélte problémamentesnek. Mint mondta: óriásiak a területi egyenlőtlenségek, és nem is lehet megyényi területen minden bajra ellátást kínálni, ezért óhatatlanul átfogják lépni a betegek a megyehatárokat. Hétfőn Zombor Gábor, a Medicaonline-nak adott interjúban beszélt arról, hogy megyénként és a fővárosban is újraosztják a kórházak közötti feladatokat, meghatározzák, hogy egy-egy szakmából mekkora kapacitásnak kell lennie egy-egy területen. Akkor azt mondta: „olyan rendszert kell elképzelni, amelyben a megyében lévő intézmények vezetői, az állami szereplők, tehát a GYEMSZI utód, az OTH helyi delegáltja, az ÁNTSZ és a kormányhivatal képviselőinek részvételével egyeztető fórumok, tanácsok alakulnak. Eldönthetik, hogy mi az, amit kötelező fenntartaniuk, ha valamiből sok van, akkor mit kell arányosítaniuk, de alapvetően ők határozzák meg, miként kívánják működtetni helyben a rendszert.
"A cél, hogy beteg és beteg között ne lehessen különbséget tenni"
A Figyelő című hetilap által rendezett konferencia keretében, ha „foghíjasan is”, megtartották a III. egészségügyi miniszteri csúcstalálkozót: az asztal mellett a jelenlegi államtitkár, Zombor Gábor mellett Réthelyi Miklós egykori nemzetierőforrás-miniszter, valamint Surján László, Gógl Árpád, Rácz Jenő, Horváth Ágnes és Székely Tamás szakminiszter ült. Csehák Judit, Mikola István, Kökény Mihály, Molnár Lajos és Szócska Miklós viszont távol maradt a fórumról.
A magán és közszolgáltatások szétválasztásával kapcsolatban a volt tárcavezetők is aggodalmuknak adtak hangot, és azt sem értették, pontosan mit is akar a kormányzat szétválasztani: hol, milyen ellátást érinthet ez a változás.
Horváth Ágnes, aki a Gyurcsány-kormány egyik minisztere volt azt mondta: ő óvakodna ettől a lépéstől, mert az intézkedés miatt jelentős bevételtől esnek el a kórházak.
Gógl Árpád – akinek a nevéhez az első Orbán-kormány alatt bevezetett praxisjog kötődik: úgy vélte, nem rossz ötlet a két rendszer szétválasztása. Csakhogy ehhez az kell, hogy az egészségbiztosító annyit fizessen egy szolgáltatásért, amennyibe az valójában kerül a kórháznak. "Jelenleg ez nincs így." Hozzátette: ha "kész" az államilag garantált rendszer, akkor lehet kiegészítő biztosításban is gondolkodni.
Rácz Jenő, a második Gyurcsány-kormány minisztere arra figyelmeztetett, hogy a hazai lakosság az OECD országok átlagához képest is sokat költ zsebből magánszolgáltatásokra.
Surján László, a rendszerváltás utáni első kabinet (Antall-kormány) népjóléti minisztere úgy látja, ha ez az intézkedés alapvetően a hálapénz kiszorítását célozza, akkor nem jó az irány, de "a külön szoba, jobb ebéd" pluszszolgáltatásért már kérhetne pénzt a kórház. Hozzátette: a gazdag betegnek nem szabad a közellátásban jobban járni „mert ennél még ő is szocialistább”- mondta.
Zombor Gábor azt mondta, a cél, hogy beteg és beteg között ne lehessen különbséget tenni. "Bármennyire is nehéz a magán és közellátás szétválasztása, nem arról kell beszélni, hogy a kórházak mennyi adósságot halmoztak fel, és azt hogyan kell menedzselni, hanem arról, hogyan lehet azt az állami rendszert megvalósítani, amely szolidáris, és nem tesz különbséget jövedelmi viszonyok alapján beteg és beteg között.”
Úgy fogalmazott, a magyar egészségügyi és társadalombiztosítási törvény liberális, sok mindent megenged, a kórházak azonban nem élnek a lehetőséggel, mert inkább a paraszolvenciát választják.
Terítékre került az egészségügy toplistája is
A konferenciát követő gálaesten Kovács Árpád, a Magyar Közgazdasági Társaság elnöke mutatta be a Medicina TOP200 kiadványt, amely az egészségügy egy évnyi teljesítményét teszi immár másodszor mérlegre.
A kötetben egyebek mellett neves közgazdászok, szakemberek elemzései olvashatók. A vacsorán díjazták a legkiválóbb egészségügyi intézményeket, gyógyszer cégeket, orvos-technológiai vállalatokat is.
