Csak üldözés legyen!

Az alapjogok védelmére hivatott intézmények védőképessége elenyészett. A hajléktalanok alkotmányellenes üldözését a föld felett valamelyest korlátozták, de az aluljárókban nem. Eltelt egy ciklus azóta, hogy az aluljárókat hajléktalanmentesnek nyilvánították. És tudja, mindenki, aki aluljár, hogy nem azok. Kijövök a szerkesztőségből, lemegyek a Corvin negyed aluljárójában, ott vannak a már ismerős hajléktalanok.

Megyek hazafelé a metróval a Határ útig: ott vannak. Járok-kelek a városban: a Kálvin téren, a Blaha Lujza téren, a Népligetnél, az Örs vezér téren, az Árpád hídnál – ott vannak. A köztéri kamerák mutatják, hol, mennyien vannak, a hajléktalanokkal foglalkozó szervezetek használják ezeket az adatokat. Aki nyitott szemmel és orral jár a városban, tudja, hogy a rendpárti jogpusztítás semmilyen eredményt nem hozott a hajléktalanok ügyében.

Fordulatot az hozna, ha minél nagyobb arányban sikerülne lakhatáshoz juttatni, társadalmi létében rehabilitálni azokat, akiket lehet. A Város Mindenkié csoport és mások számtalan kihasználatlan lehetőségre mutattak már rá. Fütyülnek rájuk. Ami ebben az ügyben történt, szinte csak uniós programok keretében, uniós pénzből történt. Ezek a programok most futnak ki, helyettük nincs semmi. A kormánytöbbség pedig a normatív lakásfenntartási támogatás eltörlésével járul hozzá a helyzet romlásához. A hajléktalanok kunyhóit brutálisan és törvénysértő módon elpusztítják.

Pár napja megírtuk, hogy a hatóságok az önkormányzati választásokig szinte egyáltalán nem foglalkoztak a közterületen élő hajléktalanokkal, aztán hirtelen nekiláttak kampányszerűen és látványosan vegzálni őket. Nyilván azt gondolják a csendes többségről, hogy az eredménytelenség már fel sem tűnik nekik, csak üldözés legyen. „A tudatlanság erő.” „A szabadság szolgaság.”