Orbán több válaszában is jelzőkkel halmozta el a magyar népet. Azt mondta rólunk, szabadságszeretők, sőt szabadságharcosok vagyunk, ezen kívül okosak, nagyvonalúak és lovagiasak is. Ez utóbbi jelzőket arra értette, hogy nem váltottuk be pénzre a német újraegyesítéshez nyújtott segítségünket. Ez a gesztus hosszútávon többet ér, hiszen „a világon mindent a rokonszenv és az ellenszenv mozgat" – érvelt. A német egységet egyébként azért tartotta régen is fontosnak, mert szerinte az volt a közép-európai rendszerváltás legfontosabb nemzetközi feltétele.
|
| Reviczky Zsolt / Népszabadság |
Orbán érintőlegesen kitért a liberalizmus fogalmának értelmezésére is. Feltette magának a kérdést: mi az értelme annak, hogy a jogállam, a demokrácia és a piac elé jelzőket rakunk? Meg is válaszolta: ez nyelvpolitikai kérdés. Ezt követően azt fejtegette, hogy a rendszerváltás idején minden ellenzéki erő liberális volt, hiszen mindegyikük szabadságot akart.
– Akkor azt gondoltuk a gazdaságról – emlékezett vissza – hogy kész recept van, át kell venni a máshol, például Ausztriában és Németországban jól működő modellt. Ma már látszik, hogy Nyugat-Európa gazdasága is sebezhető, elveszíti a tartalékait. Ráadásul ami máshol jó volt, egyáltalán nem biztos, hogy itt és most is az lesz, hangsúlyozta.
Majd tett egy kitérőt, s visszaidézte, hogy a most baloldalinak vagy liberálisnak számító közgazdászok – Bokros Lajost, Surányi Györgyöt és Lengyel Lászlót említette név szerint – a rendszerváltás előtt sok pozitív, használható elméleti elemzést adtak a gazdaság és a politika természetéről, arról, hogy a gazdasági változásokat hogyan követik a politikai átalakulások. – Úgyhogy ezeknek az embereknek számos, akkori érdemeit is fölvethetném – mondta. Derültséget kiváltva ehhez hozzátette azonban: nem beszélek róla, mert „nincs rá kereslet".
|
| Reviczky Zsolt / Népszabadság |
Azt pedig cáfolta, hogy Magyarországon orosz vagy kínai gazdasági rendszert akarnának bevezetni. Az orosz rendszert csak oroszokkal, a kínait pedig csak kínaiakkal lehet működtetni – jegyezte meg a kormányfő. A magyar gazdaság esélyeire, a bérekre vonatkozó kérdésre a miniszterelnök kijelentette: Magyarország belátható időn belül eléri az Európai Unió jövedelmi átlagát, ha a mostani gazdaságpolitika folytatódik. Egy másik válaszában megjegyezte: „Nekem adatott meg az a különleges szerencse", hogy az IMF-et kétszer küldhettem haza Magyarországról.
Orbán Viktor készített egy táblázatot, ahová fölírta, hogy a rendszerváltás után mi lett jobb, mi nem változott, s mi lett rosszabb. Kétségtelen eredményként említette a szabadságot - "ebben a rendszerváltás teljesítménye ötös", de megmaradt az infláció és a magas államadósság, rosszabb lett a helyzet a munkanélküliség, a közvagyon és a rend terén. Szavai szerint, amiben jól teljesítettünk, azt meg kell őrizni, amiben rosszul, azt meg kell változtatni.
Rákay Philip kérdezte a forradalom vértelenségének hátrányairól, s idézte Antall Józsefet: "Tetszettek volna forradalmat csinálni!" – Mi 2010-ben és 2014-ben „tetszettünk" forradalmat csinálni – erősítette meg Orbán a korábbi fülkeforradalomról szóló kijelentéseit. Szerinte a rendszerváltáskor az MDF és az SZDSZ szövetkezésével lehetett volna teljesen kiszorítani a szocialistákat, s akkor megnyílt volna az út a „kétharmados" cselekvések előtt. Szabad György nem véletlenül vélte úgy, hogy az első magyar parlamentnek nemzetgyűléssé kellett volna nyilvánítania magát, ezzel megteremtve a felhatalmazást a a meghatározó többségi lépésekhez – bontotta ki gondolatait Orbán Viktor.
A sopronpusztai konferenciasátorban mintegy kétszázan hallgatták a miniszterelnököt, ám ennél többen kívül rekedtek. A közönség jelentős része osztrák volt, ők szinkrontolmácsolással követhették a válaszokat. Orbán a körükben is vastapsos sikert aratott.
