galéria megtekintése

A háború mint művésztelep

Az írás a Népszabadság
2014. 08. 19. számában
jelent meg.

Rózsa Gyula
Népszabadság

„Így! Most már lőhetnek… köszönöm!” Mednyánszky László, Farkas István és Nagy István az I. világháborúban, Cifrapalota, Kecskemét

Mednyánszky László, Farkas István és Nagy István az I. világháborúban
Cifrapalota, Kecskemét


Kecskeméten volt első világháború. Ellentétben sok más magyar helységgel, (központi) közgyűjteménnyel, a Katona József Múzeumban úgy gondolták, hogy száz esztendeje nyáron valami meghatározó történt a históriában, és ezt bemutatni volna szükséges. Feldolgozásuk mindjárt rádupláz. Izgalmas történelmi-hadtörténeti kiállítás látható a Cifrapalota alsóbb szintjein, megrendítő, már-már ijesztően reális bemutatása a háborúnak kavernástul, össztüzestül, katonatemetőstül, a második emeleten pedig, mintegy betetőzésképpen, a háború képzőművészete.

Farkas István: Hasaló katonák, 1915
Farkas István: Hasaló katonák, 1915

Amely itt nem kevésbé reális és megrendítő. Nagy István mintha csupa katonasapkás öreg parasztot látott volna maga körül az olasz fronton és Galíciában. Tört tekintetű, semmibe néző Népfölkelő II., szúrós tekintetű, valamely szerszám nyelét markoló Népfölkelő I., és nem kevesebb súlyt, terhet hordoz a Katona meg a Katona arcképe, holott a modelleknek a népfölkelőknél fiatalabbaknak kellett lenniük.

 

Csupa sűrű Nagy István-szénrajz az életmű javából. A múzeum – értsd: ifjú Gyergyádesz László kurátor – ugyanis a centenárium alkalmából kiválogatta a tulajdonában lévő Farkas–Glücks-hagyaték vonatkozó darabjait, és példás kiállítást rendezett Mednyánszky, Nagy István és Farkas István háborúban készült műveiből. Nem illusztrációkból, nem rajzos-festett haditudósításokból, még kevésbé propaganda művekből, mert ilyeneket ők aligha készítettek. A három festő – noha másként került a háborúba és más-más körülmények között dolgozhatott a fronton – az életművét folytatta. Nagy István azt a felelősségteljes, nehéz realizmust, amelynek szemrehányó monumentalitása, kemény zártsága már-már a születőben lévő expresszionizmust idézi falurészleteiben is.

A háború ugyanis – nemcsak Nagy Istvánnak – egyszersmind utazás és kötelező környezetváltozás, témabővülés is. Azért tekinthetjük a frivolság kockázata nélkül keserves-sajátos művésztelepnek, mert akárhogy is, kikerülés volt a szokásos világból, mert új tájak, tárgyak, embertípusok megismerésével járt, és mert művésztelepre az igaz művész, keményen dolgozni megy.

Farkas István például rajzban, képben és szövegben egyforma elragadtatással reagál a Balkán színeire, elevenségére, Dalmát férfija a pályája elején lévő huszonéves bő koloritját vegyíti a tárgy és az idő örömtelenségével. De alighanem Mednyánszky Lászlót is a háború juttatja kancsós lévita sírkövek lerajzolásához, nyilván Galíciában. Noha ő igazi önkéntes, ha tetszik, hivatalos hadiművész. Egyedül ő tartozik a sajtóhadiszálláshoz, ahhoz a szervezethez, amelyet talán sosem fog megérteni a mi vagy-vagy korszakunk.Mert a K. und K. Kriegpressequartiert valóban azért hozta létre a főparancsnokság, tényleg a legjobb alkotókból Molnár Ferenctől Kokoschkáig, Rilkétől Rippl-Rónaiig, hogy propagandát csináljon. És ennek ismeretében számunkra végkép megmagyarázatlannak maradnak az akkor és ott készült felettébb ellentétes munkák.

Mednyánszky László: Lövészárokban (három katona), 1914–1918
Mednyánszky László: Lövészárokban (három katona), 1914–1918

Akár Mednyánszky „szelídebb” képei, egy Szekér alakokkal, zárójelben (Menekülők), vagy egy Menetelők, alias (Átkelés a patakon). Amelyeket a mester festésmódja, ott a lazúros-fehéres, undok szürkeség meg a mesteri bizonytalanság, emitt a katonák-lovak hátán végigfutó hideglelős élfények tesznek minden teatralitás nélkül drámaivá. Kockás takaró, amely a Fogolytábor lakóinak vállán több halálhangulatot, mint átnedvesedést párologtat ki, egy Fekvő katona, amelynek rettenetes szemgödrei inkább halálra, mint vakságra alludálnak.

Hogyne mondana ellent minden háborús propagandának a minden illúziótól megfosztott, gyönyörűségesen kíméletlen Enyészet a valóban sárgába bomló testekkel, és a maga módján háborús főmű, a vörös derengéseivel katona, harc, fegyver nélkül is fenyegető Sorbanállók, brutálisabban: Brot.

Ez mind nem háborús festészet. Mesterpiktúra, amely háborús közegben született.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.