Arról is kérdeznek minket, hogy a szociálisan rászorulók és a nagycsaládosok számára biztosítsanak-e kedvezményes előfizetési lehetőséget, s ők kapjanak-e az internetezéshez szükséges minimális eszközöket. A világhálóhoz való hozzáférést segítheti az ingyenes wifi, és most rajtunk múlik, lesz-e minden településen ilyen szolgáltatás.
A kormány döntése alapján Magyarországon 2018 végére minden háztartásban lehetőség lesz a szupergyors internetelérésre. Mi mondhatjuk meg, hogyan kellene a hálózat fejlesztését felgyorsítani: a közműadó eltörlésével vagy az építési és engedélyezési szabályok egyszerűsítésével, esetleg mindkettővel egyszerre.
Mindjárt arra is válaszolhatunk, támogassa-e a kormány a hazai internetes vállalkozásokat. Szerepel ugyanakkor a kérdések között, hogy a multikat kötelezzék-e, hogy anyagilag hozzájáruljanak a minőségi magyar nyelvű tartalmak és szolgáltatások fejlesztéséhez és fenntartásához.
Több kérdés az internet veszélyeit feszegeti. Például: hogyan védjük meg a gyermekeket? Miként akadályozható meg, hogy bárkit zaklassanak a neten? A kérdőív szerint az elektronikus kereskedelem biztonsága érdekében is szükség lehet bizonyos intézkedésekre, így a fogyasztók érdekeit hatékonyabban képviselő intézményrendszer létrehozására. De megmondhatjuk azt is, legyen-e jogszerű az ingyenes torrentezés.
Ezek nyilvánvalóan alibikérdések, hiszen ki ne szeretné, hogy olcsóbb, minél több ember számára hozzáférhető, s magyar tartalmakban még gazdagabb legyen a világháló – viszont legalább nem kell egymilliárdot elkölteni erre, mint például a bevándorlásról szóló konzultációra. Sokan viszont úgy vélik – ami az InternetKon oldalán olvasható hozzászólásokból egyértelműen kiderül –, hogy a legjobb az, ha az állam békén hagyja az internetet, „most és mindörökké, ámen”. Másként fogalmazva:
„Egyesek szerint ne piszkáljátok a netet. Mások szerint se".
Vannak, akik már azt sem értik, „mi a bánatos frászkarikát jelent az, hogy magyar internet”. Más vélemények szerint miért kell beszélnünk arról, ami „így is tök jól működik”. Ezért valaki egyenesen azt veti fel, hogy „mi szükség az InternetKon-ra”. Az egyik hozzászóló szerint
„ne nyúljatok semmihez, akkor talán nem lesz semmi baj”.
A netsemlegesség kapcsán pedig – ami a kérdőívben szintén szerepel – valaki azt írja: ez „kortól, nemtől, vallástól, politikai és egyéb nézetektől független kommunikációs eszköz”. Van viszont, aki szigorúbb szűrést javasolna, ha mások nézeteit sértő tartalom jelennék meg. S akad, aki meg az internet egyenesen kötelező ellenőrzését tartaná indokoltnak a fiatalok – vagy a keresztény erkölcs – védelme érdekében. Egy hozzászóló pedig egyenesen úgy véli, hogy
a net rosszabb, mint a kábítószer.
Mások megengedőbbek, és úgy nyilatkoztak, hogy az internet járjon alanyi jogon mindenkinek. Aki mértéktartóbb volt, csak a szolgáltatás áfájának öt százalékra csökkentésére tett javaslatot. A távlatosabban gondolkodók pedig a tartalomszolgáltatás, illetve a kapcsolattartás mellett a világhálónak újabb funkciókat is találnának.
Többen előálltak például azzal, hogy a népszavazásokat a jövőben az interneten keresztül kellene lebonyolítani. Aki még merészebb, azt sem tartaná kizártnak, hogy az összes választást a világhálón bonyolítsák le. Van, aki meg egyenesen magyar Google-t akar.
