galéria megtekintése

Tüntettek a belső Trianon ellen

2 komment


Rab László

A gyógyulás és a remény útjának nevezték azt a sétát, amelyet magyarországi életvédő civil szervezetek szerveztek csütörtök délutánra.

E napon legalizálták 1956-ban az abortuszt, amelyet a Séta az életért elnevezésű Facebook-csoport tagjai „belső Trianonnak” is neveztek. A szervezetek a városligeti 56-os emlékműtől vonultak a Tabán 56-os emlékművéhez, útközben beszédeket mondtak, amelyeken a szónokok a „csendes áldozatokra”, a meg nem született magzatokra emlékeztek.

Fotó: Földi Imre / Népszabadság

Indulás előtt Görgey Zsuzsa, a békés felvonulás szervezője köszöntötte a résztvevőket, majd Horváth Attila jogtörténész, az ELTE és a Pázmány Péter Tudományegyetem docense tartott beszédet, amelyben az abortusz történetét vázolta fel. – Sokan úgy gondolják – mondta Horváth Attila –, hogy az abortusz széles körben elterjedt szabadságjog, miközben mindig is tiltott volt. A hatalom 1945 után azért bizonyult elnézőbbnek, mert a becslések szerint a szovjet katonák több százezer nőt erőszakoltak meg. Az ötvenes évek elején már újra tiltották, a Ratkó-korszakban az a mondás járta, hogy „asszonynak szülni kötelesség, lánynak szülni dicsőség”.

 

A sztálini elgondolások szerint minél több gyerek születik, annál több katonája lesz a hazának. Ezt itthon is így gondolták, de az ötvenes évek több gyermekszületését nem előzte meg az infrastruktúra kialakítása, nem volt elegendő szülőotthon, bölcsőde és iskolai férőhely. Ezért született meg 1956. június 4-én – szovjet nyomásra – az 1047-es számú titkos kormányhatározat, amelyben legalizálták az abortuszt. Ennek az lett a következménye, hogy a lakosság számarányához képest nálunk született a legkevesebb gyermek, volt olyan év, hogy minden születésre 1,4 abortusz jutott. Horváth Attila szerint 1956 és '85 között 150 ezer nő vált meddővé, és 70 anya halt meg a szakszerűtlen beavatkozások miatt. A menet során az egyes helyszíneken elmondott beszédekben elhangzott, hogy 6,5 millió meg nem született gyermek esett áldozatul a legális abortusz engedélyezésének.

A számok igazolják a rendezvényen elhangzottakat, amelynek záróeseményén, a tabáni mézkóstolással és koncerttel egybekötött pikniken Csuka Tamásné református, Szeverényi János evangélikus és Hosszúpályi roma lelkésze, Csonka József áldotta meg a megfogant életeket (egy felszólaló családos apa Isten bocsánatát kérte „a liberalizmussal és a materializmussal kötött szövetségért”). 1957–1966 között 1 642 417 abortuszt végeztek Magyarországon, az évenkénti átlagos szám 140-180 ezer között volt. A művi beavatkozások a fogamzásgátlók elterjedése után valamelyest csökkentek, az 1967 és 1976 közötti tíz évben az orvosok 1 616 787 abortuszt végeztek. Ezen időszakban voltak évek, amikor az abortuszok száma kétszázezer fölé emelkedett, majd 1974-től a terhességmegszakítások száma folyamatosan csökkent.

Fotó: Földi Imre / Népszabadság

Magyarországon napjainkban minden harmadik várandósság terhességmegszakítással végződik. Az abortuszok 97 százalékát azért végzik el, mert az állapotos nő súlyos válsághelyzetre hivatkozik: a nő egészségét súlyosan veszélyeztető ok áll fenn, a magzat súlyos fogyatékosságban vagy károsodásban szenved, a fogantatás bűncselekmény következménye.

A családtámogatási rendszer kiépítése és a törvényi tiltások miatt a kilencvenes évek óta folyamatosan csökken az abortuszok száma. 1990-ben 90 ezer, 2010-ben 40 ezer, 2012-ben 36 ezer abortuszt végeztek. Ami jóval kevesebb, mint a brutális 1969-es adat: 206 ezer 817.

A menetben részt vett és legyalogolta a 6 kilométeres távot egy 80 éves gyermekorvosnő is. Amúgy a tabáni záróeseményen mintegy ötvenen vettek részt.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.