Régóta nyugtalansággal tölt el a kérdés, mit is láthatott Lázár (Vak) János ifjúkorában, városkája dohányboltjának kirakatában, amitől annyira megrettent, hogy egész életére kiható gyötrelem telepedett meg az ő szívében, amiért aztán felcseperedvén, miniszterként megtiltotta egész birodalmában, hogy a kisgyermekek az efféle üzletek ablakán bekukucskáljanak? Egyáltalán, jól emlékezhet még arra a napra, arra a dermesztő kora őszi délutánra, amikor ő, apja kezét fogva benézett azon a bizonyos ajtón (ablakon)? És biztos-e benne ennyi év után, hogy dohánybolt volt az a bizonyos? Lehetett az akár hentesbolt, temetkezési vállalat, cipőbolt, netán szexshop. Mert hogy az ablakon való betekintésre egy dohánybolt miként is kínálhat olyan iszonytató dolgot, amelytől fiatal koránál fogva ennyire megrettent? Látni ott néhány színes dobozocskát, fehéret, zöldet, tarkát, aztán néhány fémdobozt, kisebb és nagyobb csomagokat, nyalókát, csokit és színes ceruzákat. Mi lehetett Jánosunk számára egy egész életére kihatóan olyan rettenetes, amit gyenge idegzeténél fogva képtelen volt feldolgozni?
Igen, egyre csak ezen töprengek, és most már ezen töpreng lassan az egész ország, hogy mit láthatott Vak Béla szerelemben, bánatban, Krúdy után szabadon, amely miatt arra kényszerítette e boltok alkalmazottait, hogy a napfénytől, a beláthatóság biztonságától megfosztassanak, ott álljanak a lefedett, zárt üveg mögött, mintha legalábbis léha erkölcsű nőszemélyek lennének, akik valamely titkos és bűnös dolgot tesznek ebben a világtól természetellenesen elidegenített kis kuckóban. Mert a romlatlan ifjúság – kezdve a halastól, ahol tömegnyomorban fuldokolnak a pontyok, a parkok árnyas fái alatt üldögélő koldusokon át, akik nyomorék végtagjaikat mutogatják, nem beszélve az állami tévé híradójáról, ahol még a gyermekek számára is riasztó méreteket ölt az emberi korlátoltság, s az egyéb műsorok, valóságshow-k durva perverzióiról – nemigen képes eldönteni, hogy miért vannak karanténban az utcákon pöfögő, dohányukat szívó embereket ellátó boltok. Mit láthatott tehát Jánosunk, aminek hatása alatt megtiltotta a beláthatást, és ezzel lehetőséget adott mindenféle gyanús alakoknak, hogy az üzletekbe belépve tolvaj és gyilkos ösztöneiket kiéljék?
Talán nem túlzás, hogy valamilyen furcsa logikával éppen mindama gonoszságok látványától akarta elzárni az ifjúságot, amelyeket a rendeletével ő idézett elő. Miután azt is mondotta már, hogy aki nem gazdag, az nem is ember, lehetségesen éppen azoknak készítette elő a terepet, akik mégis emberek szeretnének lenni, és ezért indulnak el a trafikokba késsel, vasdoronggal a kezükben. Mindenesetre már néhány halott, sok sebesült, lelkileg sérült személy esete szárad a lelkén.
