A kérelmező persze bizonyíthatja, hogy számára mégsem biztonságos egy olyan ország, amelyben menekültügyi ellátórendszer nagyjából nem létezik, s ahol a Magyar Helsinki Bizottság adatai szerint 2008 óta csupán 22 fő kapott menekülti vagy oltalmazotti státust. Erre azonban mindössze három nap áll rendelkezésre, és egy afgán, pakisztáni vagy szír állampolgár jogi segítség nélkül nemigen lesz képes a szerb viszonyokról az egyébként is ismert tényekhez képest további adalékokkal előállni. Ráadásul a bíróságnak a kifogásról nyolc napon belül döntenie kell – ez aligha valódi jogorvoslat –, és az érintett meghallgatása sem kötelező.
A procedúra így nem egészen négy hét alatt lezárulhat, és a külföldi mehet vissza oda, ahonnan jött.
A bíróság azonban még közbeléphet, hiszen a Kúria 2012-es – ENSZ Menekültügyi Főbiztossága álláspontjával összhangban álló – iránymutatása szerint Szerbia nem biztonságos ország. Kérdéses azonban, hogy a bevándorlási hivatalt – egy hatályos kormányrendelet ellenében – kötelezhetnék-e a kérelmek érdemi elbírálására.
Egyébként a felülvizsgálatot az új szabályozás szerint többnyire gyorsított eljárás keretében folytathatnának le, és ennek a határideje ugyancsak 15 nap.
Akinek a kérelmét jogerősen elutasítják, azt azonnal vissza is küldhetik Szerbiába. Ott pedig az Európai Unió és a Belgrád közötti visszafogadási megállapodás alapján nem zárkózhatnak el azon személyek átvételétől, akik onnan jogellenesen léptek Magyarország területére. Ezt persze igazolni kell, és a szerb hatóságok vélhetően akadékoskodni fognak, hiszen ők sem tudnak mit kezdeni a már százezer körüli menedékkérővel. Ha elkészül a kerítés, egyszerűbb lesz a helyzet, hiszen a migránsok elvileg csak a határátkelőkön juthatnak be hozzánk, és akkor bizonyítható, hogy ki honnan jött. Ám értelmezés kérdése lehet, hogy amennyiben a magyar határrendészek hivatalosan beléptetnek valakit, azt a menekültügyi eljárás lezárása után vissza lehet-e küldeni.
Elvileg természetesen továbbra sem kizárt, hogy a bevándorlási hivatal a menedékjogot kérelmező személyt valamilyen nemzetközi védelemben részesítse. Valószínűleg nem sok ilyen eset lesz, viszont Magyarországnak ekkor nemigen akad több dolga, hiszen az érintett személy, amint megkapja a státusát igazoló iratokat, csaknem bizonyosan azonnal odébb áll. Ezt meg is teheti, mert megilleti az unión belüli szabad mozgás joga, máshol azonban nem telepedhet le, és ha lebukik, visszazavarják.
Amennyiben a rendszer valóban a fenti forgatókönyv szerint fog működni, annak két következménye biztosan lehet. Az egyik, hogy
senki nem akar majd menedékkérelmet benyújtani nálunk,
hanem igyekszik illegálisan eljutni más uniós országba. Akit elfognak, illetve aki a kerítés felállítása után a határátkelőkön lép be, ezt nem teheti meg, hiszen akkor azonnal visszatoloncolnák. Ezért ők nyilván beadják a kérelmet, de amint lehet, meg is szöknek innen.
|
Így is, úgy is mennek tovább
Reviczky Zsolt / Népszabadság |
A megoldást az jelentené, ha mindenkit azonnal rács mögé zárnának – az idegenrendészeti őrizet elrendelését az új szabályozás az eddiginél jóval szélesebb körben lehetővé is teszi –, de ehhez több tízezer fő befogadására képes, őrzött befogadó állomásokra lenne szükség. Ha viszont az eljárás ideje alatt a kérelmezők szabadon mozoghatnak, bizonyosan eltűnnek, hiszen esélyük sincs ügyük kedvező elbírálására. Akkor viszont gyakorlatilag nem változik semmi: aki délen így vagy úgy belép az országba, rögvest megy is tovább.
