– Ez a nap a szokottnál is durvább – állapítja meg csütörtök késő délután Szalai Balázs, a szegedi vasútállomásnál június óta dolgozó helyi Migráns Szolidaritás Csoport (MigSzol) egyik alapítója, amikor a rekkenő hőség és a sok szaladgálás miatt csurom vizes pólójában néhány perces szünetet ad magának. Mint meséli, ezekben a napokban pályafelújítás miatt nem Szegedről, hanem a közeli Kiskundorozsmáról indulnak a vonatok Budapest felé, a vágányzár miatt pedig pokollá lett az életük. Eddig sem volt könnyű ellátniuk és útbaigazítaniuk a határon elfogott, majd a regisztráció után a vasútállomáson szélnek eresztett menekültek százait, de most még a pótlóbuszokra is nekik kell csoportokba szervezniük őket.
– Uram, uram! – szakítja félbe angolul egy fiatal szír fiú Szalai Balázs beszámolóját, s udvariasan, de határozottan panaszolja:
– Lassan megfőnek a gyerekek a tűző napon, mert nincs árnyék. Mikor indulunk tovább?
|
| Fotó: Koncz György / Népszabadság |
Szalai Balázs mosolyogva ígér intézkedést, s rövid telefonálgatás után már mondja is: öt perc és itt a busz. Közben kölyökképű afgán srác lép hozzá: minden pénzét, 450 euróját elraboltak tőle a napokban, s a rendőrségi papírjait mutatva érdeklődik, van-e teendője. De máris újabb feladat akad: befut egy pótlóbusz, amire ötven embert kell gyorsan felszállítani. Épp csak kiált Szalai Balázs, induljon, aki tud, a MÁV egy harcias munkatársa toppan elé: nehogy további menekülteket indítsanak el, mert már így is megtelt a hathúszas gyors.... Rövid, de heves vita nyomán a programozói hivatását a menekültek kedvéért felfüggesztő önkéntes nyer: a vasutas azt ígéri, hogy intézkedik.
|
| Fotó: Koncz György / Népszabadság |
Eközben a többi önkéntes is megállás nélkül dolgozik. Leila, az iráni orvostanhallgató olykor csak tolmácsként segít, máskor sebet kötöz, csípésre ad kenőcsöt, lázat, hasmenést csillapít. A germanisztikát tanuló Luca kiskádat tölt meg vízzel, babasampont készít elő, a középkorú Rozi meg épp gyerekekkel „küzd”.
Húszan állják körbe, nyaggatják, nyúzzák, amikor a gyerekeknek való ruhákkal, cipőkkel és játékokkal megrakott szatyrokkal jelenik meg a téren. Tamás, aki két év után tért haza Svédországból, útbaigazít, ételt ad, s ügyel, hogy a ház falán lógó hiánylista ne legyen túlságosan hosszú. Rövid pihenője alatt helyzetjelentést ad: csütörtökön hatszáznál is több szendvicset osztottak ki.
|
| Fotó: Koncz György / Népszabadság |
Nem sokkal hat óra után hirtelen kiürül a faház előtti placc. Az önkénteseknek azonban épp csak kifújhatják magukat, mert percek múltán újabb menekültekkel teli busz fut be a határról.
Bár hullafáradt mindegyikük, mosolyogva fogadják az újakat, akiket szinte azonnal pótlóbuszra szállítanak át.
– Utánam mindenki! – adja ki angolul az utasítást Horváth Gábor, aki munkanapokon délután négyig a Szegedi Biológiai Kutatóközpont tudományos főmunkatársa, azután, este tízig pedig önkéntes segítő. Kedvesen, de ellentmondást nem tűrően vezeti a rövid buszútra a rábízott csoportot. Azt mondja, fáradt, a családja sem viseli könnyen, hogy hetek óta lényegében csak aludni jár haza, de nem tudja, s nem is akarja befejezni ezt a munkát. Pedig, vetjük fel, sikerélmény nem sok lehet: a menekültek többsége néhány óra alatt továbbáll, és soha többé nem hallanak felőlük.
Úgy felel erre:
– Sok mindent láttam, átéltem az utóbbi hetekben, de a legjobban három ölelésre emlékszem. Három szakállas, afgán és szír férfi ölelt meg. Három apa.
Így tudták csak kifejezni azt, hogy hálásak, amiért gyerekeik ennivalót, vizet, ruhát, játékot, jó szót, mosolyt kaptak a szegedi önkéntesektől. Egyikük egyébként egyetlen gyerekkel jött csupán. Már csak őt menthette. Három másik gyermekét megölték Szíriában.
Időközben a busz megérkezik a kiskundorozsmai állomáshoz. A menekültek rendezett sorokban indulnak a szerelvényhez. A vonat utolsó két kocsijához irányítják őket. A peronon már idegesen toporognak a vasutasok, indítani kellene a szerelvényt, de két önkéntes még a vonaton van. Szinte futnak az ülések között: még két-két rekesz vizet szét akarnak osztani a kocsikban az útra. Az utolsó pillanatban ugranak le. A szerelvény kigördül, s látni még, ahogy indulnak vissza Szegedre. Igyekezniük kell: a vasútállomásnál lévő faházhoz hamarosan újabb zsúfolt busz érkezik.
