Hangoztatta ugyan, hogy a Krímet – bár nem tudja hogyan – vissza kell adni Ukrajnának, és számára Kijevvel közös ellenség „az autokrata rendszer, amely embereket öl meg Oroszországban és Ukrajnában is", ám újságírói közlés szerint egy alkalommal háromszori kérdésre sem volt hajlandó kimondani (igaz, később ezt megtette), hogy a Donyec-medencében Kijev és Moszkva között folyik háború.
Magyarázkodásra kényszerült az után is, hogy a sajtó előásta: a 2008-as orosz-grúz háború idején egy blogbejegyzésben „förtelmesnek" nevezte az akkor grúz elnök Szaakasvilit, amit most az orosz propaganda hatásával magyarázott. És valószínűleg az is sokaknak nem tetszik Ukrajnában, hogy közölte: szükség esetén hajlandó ugyan lemondani orosz állampolgárságáról, de nehezen szánná rá magát erre a lépésre, pedig az ukrán alkotmány ezt írja elő.
Orosz állampolgárságának megszüntetését sürgette több parlamenti képviselő Oroszországban is, ahol mostanában kap hideget-meleget a még mindig fiatal, ám tapasztalt politikus. Igaz, elsősorban az ellenzéki tevékenységben szerzett rutint, miután a szervezet 2008-as feloszlatásáig abban a Jobboldali Erők Szövetsége nevű liberális pártban politizált, amelynek egyik alapítója és egy ideig társelnöke volt apja, az 1990-es évek elejének gazdasági sokkterápiáját elindító volt orosz miniszterelnök, Jegor Gajdar. A lakosság elszegényedésével járó intézkedések miatt az idősebb
Gajdar a független Oroszország legnépszerűtlenebb politikusának számít, és ez az árnyék a lányára is rávetült, noha – miután a szülei elváltak – sokáig nem is tartotta a kapcsolatot apjával, egy időre még anyja családnevét is felvette. Sem a kormányzó elit, sem az átlagemberek nem szeretik – írta róla Vlagyimir Rizskov politológus, egykori ellenzéki politikus.
A közigazgatásban abban a két évben, 2009-2011 között dolgozott Marija Gajdar, amikor Kirov megye liberális kormányzója, Nyikita Belih mellett volt ugyancsak a szociális kérdéseket felügyelő helyettes. Akkori munkájáról persze most az orosz sajtó egy része azt írja, hogy csak „romokat hagyott maga után". Kirovból azért távozott, mert a Harvardra ment tanulni (beszervezték az amerikaiak, olvasni itt-ott az orosz interneten), aztán egy civil szervezetet vezetett, mielőtt Ukrajnába ment. Ezt a döntését egyébként még szövetségese, Nyikita Belih is bírálta, a szentpétervári képviselő-testület egyik kormánypárti tagja, Vitalij Milonov pedig egyenesen azt sürgette, hogy hazaárulás miatt induljon nyomozás ellene. Az extravagáns kijelentéseiről ismert politikus szerint ugyanis Marija Gajdar helyettes kormányzóként államtitkokat ismerhetett meg, amelyeket most megoszthat az ukránokkal.
Lázadó lányok
Nem Marija Gajdar az egyetlen a volt orosz politikusok gyermekei közül, aki szembefordult a Vlagyimir Putyin államfő által kiépített oroszországi hatalmi rendszerrel. A februárban meggyilkolt egykori miniszterelnök-helyettes, Borisz Nyemcov lánya, az újságíró Zsanna is a Kreml bírálói közé tartozik, és nemrég szintén külföldre, Németországba távozott. Újságíró az eleinte inkább bulvárhírek szereplőjeként feltűnt, majd egyre aktívabban ellenzéki nézeteket hangoztató Kszenyija Szobcsak is. Az ő édesapja, Anatolij Szobcsak Szentpétervár polgármestereként Putyin fő mentora volt, a későbbi elnököt ő indította el a politikai pályán.
A jelenséget a politikusból lett politológus, Nyikolaj Rizskov azzal a szovjet korszakból megmaradt hagyománnyal magyarázza, hogy a rendszer azokat már nem védi, akik kikerültek a hatalomból. A The Moscow Times angol nyelvű moszkvai napilapban megjelent cikkében példaként felidézi, hogy Sztálin lánya, Nyikita Hruscsov fia, valamint és Leonyid Brezsnyev és Jurij Andropov több leszármazottja is külföldön él.
