Az egyes vágányon tolatást végeznek – hallatszik ki a váróteremből, ahová a menekülteket nem engedik be, csak nagy esőben, viharban, kísérettel. Ezeket az embereket egyszer már elfogták a röszkei határátkelőnél vagy a készülő kerítés környékén. Innen vitték őket a közeli hangárba egy gyors azonosításra, majd, ha benyújtották kérelmüket a menekültstátuszra, akkor Szegedről elvezénylik őket valamelyik gyűjtőtáborba, ahol ki kell várniuk az eljárás végét.
|
| Reviczky Zsolt / Népszabadság |
A határról a vasút elé szállítják őket busszal, ott várják meg, amíg a „placcos” vezetésével felszállhatnak egy hajnali vagy délelőtti vonatra. A kijelölt táborba persze kevesen érkeznek meg, Magyarország nem cél-, csak tranzitország, nálunk maradni nem akarnak. Útközben leszakadnak, és megcélozzák a nyugati határt.
|
| Reviczky Zsolt / Népszabadság |
A szegedi éjszakájukat segítő MigSzol vezetői szerint most főleg szírek, afgánok és pakisztániak vannak itt. Sok köztük az értelmiségi, akad tanár, s reklámszakember is.
– Veszélyben volt az életük? – kérdezek egy szír férfit.
– Gondolja, hogy mindenemet eladom, aztán ok nélkül nekivágok a családdal egy ilyen kétes útnak? – kérdez vissza. – Tegnap éjszaka nyolc órát gyalogoltunk hőségben és tocsogó vízben, a gyerek tele van karmolással és csípéssel. A sorsunk bizonytalan.
Nem veszünk mi el munkát egyetlen magyartól sem. Nem szívesen marad ott az ember, ahol utálják,
de nem is ide készültünk. Németországból van ígéretem a munkára, igaz, a család nélkül.
Eddig összesen 18 ezer embert fogtunk a szegedi szakaszon – állítja a város polgárőrségének vezetője, Sándor János, aki mindenekelőtt az „útonálló embercsempészekre” haragszik. – Vigyázzanak velük, ezek a pénzért mindenre képesek – figyelmeztet.
|
| Reviczky Zsolt / Népszabadság |
A menekülteket a magyar kormány által biztonságosnak nyilvánított országba már vissza lehet toloncolni, de ennek a jeleivel még nem találkoztunk, pedig Szerbiát biztonságos országnak tekinti a magyar kormány. A nevüket nem adó hivatalos emberek szerint
az uniós tagságuk elérése érdekében a szerbek biztosan fogadnak majd vissza menekülteket, de egyelőre csak napi hatvanat tudnak átadni nekik.
A MigSzol vezetői pokrócokat hoznak, közben egy asszony rosszul lesz.
Először egy Szegeden tanuló iráni orvostanhallgató veszi kezelésbe, majd jön az ugyancsak itt tanuló iráni lány, Leila, aki másfél órája próbál megenni egy almát, de nem sikerül neki. Vagy azért nem, mert az egyik gyerek elesik és betöri a fejét, vagy mert akad egy másik, aki bevágja a lábát, aztán egy felnőttnek gyógyszerre van szüksége, amiért ő megy el, most meg a láthatóan szenvedő asszony ad neki munkát.
Leila végül lemond az almáról. Három napja éjjel-nappal itt van. Előtte vizsgázott, mindenki érte szurkolt, és megérte.
Most ezt is meg akarja hálálni.
