Az alapjövedelemről szóló tanácskozáson nem véletlenül éppen ő volt az egyik előadó, hiszen a nevéhez fűződő, majd Soltész Miklós által fiókba száműzött nemzeti szociálpolitikai koncepcióban (NSZK) is olvashattunk a garantált minimumjövedelemről (GMJ). Nyitrai verziója része lett volna a javaslatukban részletezett segélycsomagnak. Vagyis a GMJ-t kiegészítették volna az „élethelyzethez kapcsolódó támogatások”, „kiadáskompenzáló támogatások” és az „eseti/krízissegélyek”.
A GMJ jövedelemvizsgálathoz kötött, azaz csak a legszegényebbek kapnák, viszont ha a feltételeknek megfelel az illető, már normatív módon megkapná, még együttműködési kötelezettség sem terhelné a jogosultat, az összege viszont nagyon alacsony (10-12 ezer forint). Nyitrai hangsúlyozta, hogy a munkajövedelemmel szembeni ellenösztönző hatásokat a lehető legkisebbre kell csökkenteni a minimumjövedelem kalkulálásánál. Az eredetileg kormánykoncepciónak készült anyag a szociálpolitikai beavatkozások hatékonyságát kívánta növelni, a támogatásokat kívánta a szükségletekhez igazítani.
– Amikor 2011-ben a koncepciót készítettük, megszámoltuk, hányféle segély és ellátás van. 147-et számoltunk össze, s ezek közt a vállalati támogatások nem is szerepelnek – mondta Nyitrai Imre. A fiókban heverő nemzeti szociálpolitikai koncepcióban a támogatások feltételei között hangsúlyos elem az együttműködési kötelezettség. Az elképzelések szerint egyéni, családi és esetmendzserek segítenék a rászorulókat, a támogatásokat pedig szociális számlán vezetnék, amely az egységesítést és az átláthatóságot biztosítaná. Az NSZK-ban a szociális ügyek intézését a kistérségi (járási) központokba helyezték volna. A szociális támogatásban részesülőknél ösztönözték volna az előre fizetős szolgáltatások terjedését (az áramszolgáltatóknál ez kártyás villanyóra néven terjedt el a köztudatban). A magáncsőd bevezethetősége is felmerült a tervezetben. Hogy a Fidesz mindehhez hozzányúl-e egy esetleges győzelem esetén, azt nem tudni. Az biztos, hogy ebben a ciklusban Nyitrai szerint az NSZK „egyéni lobbik” miatt bukott el, és azért, mert „ránk estek a kidöntött tabuk”.
A konferencia következő előadója, Kósa Eszter szociálpolitikus a Hatok elnevezésű munkacsoport koncepció ját ismertette, amely az Esély című társadalompolitikai folyóiratban jelent meg 2013-ban. A Hatokat (azaz Kósa Eszteren kívül Darvas Ágnes, Zolnay János, Győri Péter szociológusokat és Farkas Zsombor, Mózer Péter szociálpolitikusokat) is az elszabaduló egyenlőtlenségek, a szegénység mélyülése, a szegénység generációk közötti átörökítődése sarkallta megoldási javaslatok kidolgozására.
|
Megrázó sorsok
M. Schmidt János |
Kósa Eszter szerint a súlyos nélkülözéssel alapvető emberi jogok sérülnek. De nem csak morális kötelesség a szegénység és az egyenlőtlenségek mérséklése. A szegénység ugyanis nemcsak azoknak rossz, akik benne élnek, hanem a társadalom egészének, hiszen a szegénység az emberi erőforrások pazarlása. Ma 350-450 ezer, aktív korban lévő ellátatlan munkanélküli él Magyarországon. Miközben szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy nincs elég munkalehetőség, és nem is lesz – mondta bevezetőjében Kósa Eszter. A Hatok szociálpolitikai koncepciójának lényege, hogy az nem afféle „utánfutó”, hanem olyan eszköz, amely csak a többi közpolitika integrált részeként működhet.
– A minimális biztonság mindenkinek jár. Az elemi szükségletek kielégítése alapfeltétel. A javaslatunk nem szegénypolitika, mert célunk a középosztály egzisztenciális megvédése az elszegényedéstől – fogalmazott, hozzátéve, hogy koncepciójuk szöges ellentétben áll a jelenlegi, perverz újraelosztást megvalósító, bosszúálló, szegényeket büntető állammal.
– Az egykulcsos adó bevezetésével 500 milliárd forintot hagytak az embereknél. A pénz 74 százaléka a legfelső jövedelmi kategóriákba tartozó réteghez került – állította előadásában. A Hatok javaslata olyan alapjövedelmet biztosítana az alacsony jövedelműeknek, amely minden 18 év feletti állástalannak 32 ezer forintot biztosítana havonta, ha vállalják az együttműködést. Minden egyéb jövedelmet beszámítanak, de a minimumjövedelmet csak akkor vezetnék ki, ha az egyéb bevételek egy bizonyos mérték fölé emelkednek.
– Az együttműködés nem megalázó munkatesztet jelentene, hanem egyénre szabott, könnyen hozzáférhető, munkaügyi és szociális szolgáltatásban való részvételt. A garantált minimumjövedelem a többi szociálpolitikai intézkedés nélkül ugyanis értelmetlen – magyarázta Kósa Eszter, kiemelve, hogy a GMJ csak a szociálpolitikai csomagtervük egyik erőteljes elemeként értelmezendő, amelynek része a lakhatási körülmények, az ápolás, a gondozási szolgáltatások javítása, a gyerekek szegénységének mérséklése és a területi egyenlőtlenségek csökkentése.
Előadásából kiderült, hogy a sokdimenziós javaslatcsomagra bőven lenne pénz is. Kicsivel kerülne csak többe, mint a progresszív adózás kivezetésével a költségvetésből kivont 500 milliárd forint. – 281 milliárd forintba kerül a garantált minimumjövedelem, 147 milliárdba a gyerekszegénység felszámolására célzott támogatások, szolgáltatások, 67 milliárdba az ápolás, gondozás, 21 milliárdba a leghátrányosabb helyzetű térségek felzárkóztatása – sorolta Kósa Eszter, hozzátéve, ennyi forrástöbbletet jelentene a csomag a 2011-es költségvetési kiadásokhoz képest.
A konferencián ismertették a januárban bemutatott, s akkor nagy vitát generáló programot, amelyet a Lét elnevezésű független szakértői csoport dolgozott ki. A Bánfalvi István szociálpolitikus által vezetett csoport javaslata alapján „pusztán a lét okán” minden felnőttnek 50, minden gyereknek 25 és minden várandós nőnek 75 ezer forint feltétel nélküli alapjövedelem járna. Bánfalvi drámai hangvételű bevezetőjében hosszan beszélt arról, hogy a kirekesztés Magyarországon olyan mértékű, előítéletekkel megtűzdelt „betegség”, amelyre radikális gyógyír kell.
– Javaslatunk szerint ez a jövedelem kivétel nélkül mindenkinek egységesen járna, mert csak így várható valós társadalmi integráció – szögezte le, hozzátéve, ez a gesztus gazdasági értelemben is előremutató lenne. Bánfalvi szerint a javaslat makrogazdasági katasztrófa nélkül bevezethető lenne minden olyan országban, ahol az egy főre jutó éves GDP 10 ezer dollár felett van.
– Magyarországon kurzustól függetlenül hatvan százalék alatt van az aktív korúak foglalkoztatottsága. Szembe kell nézni azzal a jelenséggel, amelyet Hannah Arendt filozófus „munkájából kifogyó társadalomnak” nevez. A harmadik ipari forradalom folyamatának vagyunk tanúi, amikor az ember által végzett egyszerű szolgáltatásokat robotok kezdik végezni. A munka jellege változik, és ez a nemzetközi trend. A munkapiacot extrém alacsony bérek jellemzik, és nagy munkaerő-kínálat. Egy regisztrált álláshelyre ma 21 ember vár. Kockázati társadalomban élünk, amelyben bárki szinte bármikor elveszítheti a munkáját és vagyonát. Ebben a helyzetben nem lehet munkára motiválásról beszélni – sorolta az indokokat egy alapjövedelem bevezetéséhez. Ráadásul Bánfalvi szerint Magyarországon az elszabaduló egyenlőtlenségek a „fekete bakancsosok csattogását” is elhozták, ami ellen a szociálpolitika eszközeivel is harcolni kell.
– A FNA akkor is járna, ha az illető alkoholista, ha most jött ki a börtönből – fogalmazott, hozzátéve, csak így szűnhetne meg a nincstelenség. – A pénz nem boldogít, de a pénztelenség végtelenül boldogtalanná tesz – magyarázta Bánfalvi.
