De az ördög nem alszik. Kedvencem a „250 ezer új munkahely” című produkció, amelybe a gondos előkészítés ellenére azért csak becsúszott egy erősen másnaposnak tűnő, bevérzett szempár, emellett az egyik képkockában egy olyan család látható, amelynek minden tagja állig begombolta a télikabátját, kivéve apukát, aki nyitott zakóban és széthancúrozott ingben néz szembe a fényes magyar valósággal. Ő nyilván a közeli pingvinneveldében kapott jól fizető állást, ahonnan nézve még a mínusz 10 fok is csak vicc.
Hogy a kormányváltásra készülő demokratikus ellenzék háza táján mi zajlik, az viszont kész rejtély. A pártkonglomerátum az egyik III. kerületi plakátján bizonyos Kiss Lászlót ajánlja a nagyérdemű kegyelmébe, egy rokonszenves, nagy odaadással ápolt bajusszal és szakállal szerelt fiatalembert, akit viszont a fényképezés közben oldalról világítottak meg, olyan intenzitással, hogy az egyébként csinos felöltőjének egyik oldala kék, a másik meg fekete, márpedig hol van már a farsang. A remek portrét és a végtelenségig rafinált szöveget („április 6-án szavazzon rám!”) egy piros sávba illesztett, beikszelt karikával tették még felejthetetlenebbé a konstruktőrök, akiket majd értesítünk.
Ugyanezen politikai erők azonban szintén előrukkoltak egy új szériával. Az először szemrevételezett alkotáson egy nagyon mérges nő látható, a CÖF bohócos sorozatából ismert rendőrségi azonosító szoba testmagasságjelző csíkjait idéző vonalzat előtt, egy darab kartonpapírral a kezében, amelyen az áll, hogy „nem akarok egykulcsos adót”, a másodjára látott plakáton pedig egy idősödő pár üzeni hasonlóképpen, hogy „Stadion helyett kórház kell”. Ha magát az üzenetet nem nézzük, nekem legalábbis az jön ki, hogy a ma látható összes választási poszter közül ezek a legeredetibbek, legpofásabbak és legmeglepőbbek.
A layoutot illetően a keresztyén családi ebéddel nyitó, majd a „Szebb jövőt, szebb jövedelmet” című tejesdoboztervvel nekilendülő Jobbik vizuális kultúrája fejlődik; volt honnan és van hova. Új poszterein főleg Vona Gábor elnök figyelhető meg, matyó hangulatú virágornamentikával a háttérben; a stilizált növény piros, fehér és zöld bogyókat terem. A megfigyelt „Megélhetést, rendet, elszámoltatást!”, illetve „Talpra, magyar!” feliratú kompozíciókon Vona olyan kedvesen és jókedvvel néz a járókelőkre, mintha családtagjait látná viszont hosszú távollét után, bár nem kizárt, hogy a fotós véletlenül kapta le, abban a szent pillanatban, amikor bejelentették: Gömbös Gyula mégsem halt meg.
Nem hiszem, hogy lapunk kedves dorgálásainak hatására, de a jelek szerint az LMP is átgondolta, mit művel – gondolom a Szél Bernadettet népszerűsítő poszterrel való szembesülésem után. Panaszkodtunk a párt korábbi plakátjait („Korrupcióüldözés”, „Munkát, gyereket”, „A tudás alap” stb.) elborító kismillió, mozgás közben kibogarászhatatlan, tehát teljesen értelmetlen grafikai elemre; nos, ezeket itt elfelejtették, és sikerült kihozni egy egészen kompakt, gusztusos darabot. „A jövő zöld” felcímű, „Megbízható tiszta erő” alcímű munkán a pártlogón kívül csak Szél Bernadett arca és egy szépen felpolírozott zöld alma látható – mindkettő igen tetszetős.
