Elhangzott még ötletként Schlachta Margit neve, végül a bárós változat mellett döntöttünk. Várjuk a választ. Ha nem fogadják el, közmeghallgatást tartunk.
Ez a bárós változat persze eléggé csalafinta, mert a mostani névadó gróf volt, bár ezt az elhanyagolható apróságot a polgármester nem említette.
Tény, hogy báró Károlyi Mihály 1585-től 1626-ig élt, a sógora, Bethlen Gábor erdélyi fejedelem nevezte ki Szatmár megye örökös főispánjává. Tanácsnok volt és aranysarkantyús vitéz. A másik Károlyi, akit a trükkös módszerrel szeretnének utcátlanítani, 1875-től 1955-ig élt, az első Magyar Köztársaság miniszterelnöke, a „vörös gróf”, aki a tanácskormány bukása után, a Horthy-rendszer bírálójaként emigrációba kényszerült.
Miként ’45 után is, amikor újra politikai szerepet vállalt. „A rendszerváltás óta személyét publicisztikai és politikai viták övezik – olvasható a Magyar Tudományos Akadémia ún. névbizottságának jelentésében –, többen, akárcsak az 1919 utáni években, rá hárítják az első világháborút követő összeomlás, kapituláció, a forradalmak és Trianon felelősségét. Nem állapítható meg minden kétséget kizáróan, hogy közvetlenül részt vett volna önkényuralmi rendszer megalapozásában, kiépítésében, fenntartásában; de vitatott történelmi szerepénél fogva nem javasolt, hogy róla közterületet, közintézményt nevezzenek el.”
Az állásfoglalás a 2011. évi önkormányzati törvény rendelkezése után készült. Ezt fejelte meg az a 2012-ben elfogadott kétharmados törvény, amelyben kimondták, hogy
cég, civil szervezet, sajtótermék, közintézmény vagy közterület sem viselheti olyan személy nevét, aki „a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerek megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában vezető szerepet töltött be”,
és ez vonatkozik arra is, aki „ezekkel a rendszerekkel közvetlenül összefüggésbe hozható”.
Károlyi e rendelkezésnek eshet áldozatul Piliscsabán. Ahol persze a róla elnevezett utcában ember nem akad, akit egy percig is zavarna, hogy a Károlyi utcában lakik. – Meg akarják változtatni? – kérdezte egy vállalkozó. – Minek? Azért, hogy az összes hivatalos papírunkat, a bélyegzőket is beleértve, eldobhassuk, és drága pénzen csináltassunk újat? A kormányhivatal ezeket a költségeket is átvállalja?
A helybéliek kitértek arra is, miért olyan ápolt és gondozott a Károlyi Mihály utca. A többi – rendes nevű – utcával ellentétben itt jó minőségű az aszfalt, rendben vannak a járdák, és minden közmű elérhető. A kilencvenes években a családok 40-40 ezer forinttal szálltak be az útépítésbe, a munkálatokat „a taxis Tibi” (Helmeczy Tibor) szervezte, a szállási falurészre, ahol az utca szép dombtetőn nyúlik végig, Gáspár Ferenc tanácselnök idejében költöztek be a mai lakosok. Érdekesség, hogy Feri bácsi fia, Gáspár Csaba fideszes polgármester volt 2010-től, 2013-ban az ő vezérletével avatták várossá Piliscsabát.
De aztán megjelentek a faluban Schmitt Pál emberei,
köztük Kiss Antal egykori nemzetpolitikai főtanácsadó, és a KDNP a városban úgy győzte le a Fideszt, hogy Gáspár Csaba még a pártból is kénytelen volt kilépni. A szállási részen élők szerint a ligeti városrész templomjáró KDNP-seinek nyomulása jellemezte a helyi hatalomváltást, többen az utcanév elleni hajcihőt is ennek tudják be. Ami persze nem egészen így van, mert nem ez a legnagyobb gond jelenleg Piliscsabán. Egy Károlyi Mihály utcai nyugdíjas azt említette, hogy Piliscséven bezzeg még mindig van Marx Károly utca, és a csévieket ez egyáltalán nem izgatja. – Hagyjanak békén bennünket is Károlyival. Megszoktuk, maradjon csak ez a név.
Máshol is gondot okoznak a régi utcanevek. Dombóváron a napokban a Rajk László utcát nevezték el az Aranycsapat nemrég elhunyt tagjáról, Buzánszky Jenőről. Csibrákon a főutat, az eddigi Vöröshadsereg útját – itt él a lakosok fele, 200 fő – kellett átigazítani. A „XX. századi önkényuralmi rendszerekhez köthető utcanevek tilalmáról szóló törvény” alapján Kurdon is a Felszabadulás utcával volt probléma, a névváltoztatás határideje március 15-e, Kálvária az utca új neve.
A helyieknek alkalmuk lesz szembesülni azzal a kálváriával, amivel a személyi igazolványuk, a lakcímkártyájuk cseréje jár. Ez a törvény rendelkezéseinek értelmében nem kerül ugyan pénzbe, de sokan attól tartanak, hogy
a jogosítvány, az autótörzskönyv vagy egy-egy vállalkozás esetében többször is fel kell majd kerekedni, aki pedig feledékeny, ráfázhat, mert a hatóság nem szereti az időn túli bejelentéseket.
Az utcanevek esetében nem a költségek, hanem általában az utánajárás kényszere zavarja az embereket.
Dalmandon szintén a Felszabadulás utca okozott gondot, Lengyelben most is megvan a Partizán sor és egy helyi tanácsi végrehajtási bizottsági tag, Mátai Antal nevét viselő utca. A falu független polgármestere azt nyilatkozta egy dombóvári honlapnak, hogy a település teljes utcajegyzékét elküldték a kormányhivatalnak felülvizsgálatra (kérdés, hogy az akadémikusok ismerik-e Mátai Antalt? – R.L.).
Felsőnyéken viszont nincs napirenden a Marx körút átnevezése. Szabó Márta jegyző azt nyilatkozta: „A testület nem is tárgyalt erről, azzal az indokkal, hogy a közterületet nemcsak Marx Károlyról, hanem Marx György (1927–2002) akadémikusról is elnevezhették.” Pincehely ellenáll, mert a kormányhivatal megkeresése nyomán szóba került ugyan a Mező Imre utca átnevezése, de végül nem döntöttek a névváltozásról.
A politikusok döntenek
– A megbízást nem mi kaptuk, hanem az Akadémia – felelte érdeklődésünkre Pók Attila történész, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának igazgatói megbízottja. – A törvény megfogalmazza, hogy ha egy önkormányzat saját hatáskörben nem tud dönteni, az Akadémiához fordulhat, mi pedig állásfoglalást készítünk. Soha semmilyen listát nem állítottunk össze. Annyit tettünk, hogy megvizsgáltuk, az illető személy, akiről utcát akarnak elnevezni, köthető-e valamilyen önkényuralmi rendszerhez. A listát, amely miatt gyakran kikaptunk, az Akadémia jogi és igazgatási főosztálya állította össze, mégpedig azért, hogy ne kelljen ugyanarra a kérdésre sokadszor is válaszolni. (Lapunkban az is megjelent, ezt a névsort az MTA elnöke bírálhatja felül, ő egy személyben is jogosult dönteni. – A szerk.)
|
A budapesti józsefvárosban Kocsis Máté polgármester saját kezűleg cserélte le az utcanévtáblákat
Kurucz Árpád / Népszabadság |
Pók Attila azt is elmondta, kollégáival nem számítottak rá, hogy munkájuk végeztével az újságok címoldalára kerülnek. – Ez nem történeti kérdés volt számunkra, mert a történésznek ez nem műfaja – mondta Pók. – Nem könyvet s nem tanulmányt készítettünk egy-egy személyiségről, de mivel az adófizetők pénzéből élünk, kötelességünk szakvéleményt adni, ha erre kérnek bennünket.
Nem ítélkeztünk senki és semmi fölött. Felállítottunk három kategóriát: egy-egy névadást javasoltunk, vagy nem.
Emellett volt olyan, hogy nincs ugyan különösebb akadálya az utcaelnevezésnek, de nem valószínű, hogy ez megtörténne. Ilyen például Marx esete. Amit kimondtunk, nem kötelező betartani. Tudományos intézet vagyunk, senkit nem kötelezhetünk semmire. Hogy a politika akár kormány-, akár önkormányzati szinten hogyan dönt, az ő dolga. Utcákat nem történészek neveznek el, hanem politikusok. Nem szeretjük, ha a felelősséget ránk hárítják.
A tudósoknak rengeteg kellemetlenségük támadt a szakvéleményekből. Nyilvános műsorokban azt is megkérdezték, „nem szégyellik-e magukat a döntéseik miatt”.
A történész felháborodott, és azt mondta, azok szégyelljék magukat, akik ezt az egészet kitalálták. Az Akadémia egy közgyűlésén egyébként föl is vetődött, hogy nem lett volna szabad ezt a hálátlan feladatot elvállalniuk. Akik aztán azzal érveltek, nem mondhattak nemet, mert a fejükhöz verték volna: „Még azt sem tudjátok megmondani, ki volt Károlyi Mihály?” Inkább vonakodva teljesítették, amit kértek tőlük.
Pók Attila nem lepődött meg azon, hogy Piliscsabán Károlyit „bárósítani” szeretnék. A történész azt az esetet említette, amikor egy település azt javasolta: a Zalka Máté utca legyen a jövőben sima Máté utca. Mert arról már lehet Máté evangélistára gondolni. Vele pedig nem lehet baja a mostani politikának. Pók Attila azt is megemlítette, hogy amikor egy-egy személyiség körül vita alakul ki (mint például Gyömrőn, amikor a Szabadság teret Horthy térre akarták átkeresztelni), fölmerülnek olyan képtelen kérdések is, hogy akkor most Göringről is lehet utcát elnevezni?
– Mindenki tudja, hogy van egy határ – mondta a történész. – Senki se akar Hitlerről vagy Goebbelsről, Sztálinról vagy Brezsnyevről utcát elnevezni. Pótcselekvésnek tűnik, amit csináltatnak velünk. Nem az a dolgunk, hogy rövid állásfoglalásokat írjunk, hanem az, hogy elemző tanulmányokat, cikkeket, könyveket tegyünk le az asztalra.
