galéria megtekintése

Hat dolog, amit a népszavazásból tanultunk

22 komment

Bordás Gábor

A legfontosabb tanulság talán mégiscsak az, hogy hiába próbálták állami milliárdokból felpiszkálni a legalantasabb ösztönöket, az ország többségére nem hatott a hergelés. Másfelől ha voltak még illúzióink arról, hogy bizonyos határokat azért Orbán Viktor sem akar átlépni, ezek most szertefoszlottak. 

A valóság itt már tényleg nem számít 

Lehet nevetni azon, hogy a kormány tagjai már akkor elsöprő győzelemről kezdtek beszélni, amikor még egy darab szavazatot nem dolgoztak fel, és csak annyit lehetett biztosan tudni, hogy vastagon érvénytelen lett a népszavazás. Csapkodhattuk a térdünket a győzelmi mámorban viháncoló politikusokról készült fényképek meg a bukást ünneplő tűzijátékok láttán. Kényszeredett mosollyal hüledezhettünk azon, hogy Orbán Viktor vasárnap este még csak utalást sem tett a referendum érvénytelenségére, nemhogy egyszer is kiejtette volna a száján az érvénytelen szót. Valójában azonban rettenetesen szomorú volt hallgatni ezt a diadalittas beszédet, még ha azt nyilvánvalóan nem is várhatta senki, hogy miniszterelnök beismeri: tévedtünk, bebizonyosodott, nem kaptuk meg a felhatalmazást a migráns- és Brüsszel-ellenes szabadságharc folytatásához, foglalkozzunk akkor mostantól fontosabb dolgokkal.

Földi Imre / Népszabadság

 

A miniszterelnök mindig is ügyesen csűrte-csavarta az valóságot a saját érdekei szerint, de arra azért tőle is ritkán láttunk példát, hogy ilyen brutálisan ignorálja azt. Különösen elkeserítő, hogy éppen a demokrácia állítólagos ünnepe után teszi ezt, amely során a nép a lehető legközvetlenebbül fejezhette ki az akaratát, ráadásul minden szempontból a Fidesz által írt játékszabályok szerint.

2002-ben a választási vereség után Orbán az élelmes ezüstérmes és a szemfüles bronzérmes összefogásáról beszélt, kijelentette, hogy a haza nem lehet ellenzékben, mindeközben azonban gratulált Medgyessy Péternek, ahogy 2006-ban Gyurcsány Ferencnek is, elismerve a választás valódi eredményét. A látottak alapján azonban már egyre kevésbé reménykedhetünk ebben a jövőben.

A szervilizmus nem ismer határokat

Nyilván a közmédiát sem lehet már jó ideje komolyan venni, a népszavazás napján azonban sikerült nemhogy szintet lépnie, de egyenesen átzuhant egy másik dimenzióba. Ami az M1-en ment vasárnap, az már nem csupán a kormány mondanivalójának kritikátlan szajkózása volt, inkább arra hasonlított, mint amikor a Macskafogóban egy teljes hadsereg veti rá magát Grabowski kis piros autójára. Az állami hírtévé szégyenletes teljesítményéről ittitt meg itt írtunk.

 

Ennél is nyomasztóbb, amit a kormány befolyása alatt álló „baráti" média produkált. Az Origo címlapján például egyszer sem fordult elő az érvénytelen szó vasárnap este, ami világosan mutatja, hogy ez a hatalom már sem az árnyalatokat, sem a szakmai tisztesség minimumát nem tűri el az óriásira duzzasztott, sokrétegű médiabirodalmában.

Már csak a hülyeség segíthet

Sokan leírták már, hogy az ellenzék részéről egyedül a fillérekből működő viccpárt tudott felmutatni egy valamire való népszavazási kampányt a szellemes plakátjaival és a hülye kérdésre hülye választ szlogennel. Bár nem lehet állítani, hogy az érvénytelenül szavazó 223 ezer ember Kétfarkú Kutya Párt elkötelezett híve lenne, azt tippeljük, hogy ha most lennének a választások, Kovács Gergelyék jó eséllyel bejutnának a parlamentbe (feltéve, hogy képesek lennének megfelelő számú jelöltet állítani).

Az érvénytelen szavazatok sosem látott magas száma két dolgot jelez. Egy szabad szemmel is jól látható réteg fontosnak tartotta aktívan kifejezni, hogy nem hajlandó asszisztálni a kormány álságos komédiájához, másrészt egyre többen érzik úgy, hogy az egyre hülyébbé váló politika felé már csak az abszurd felől érdemes közelíteni. Ha már ilyen nyomorúságos lett ez a kis közéletünk, legalább röhögjünk a saját kínjainkon. 

 

Budapest miatt főhet a kormány feje

Bár a legutóbbi parlamenti választásokon – részben a választókerületek átszabása miatt – egy-két balodali bástyát leszámítva Budapest is sárgába borult, a kormánynak továbbra is aggodalomra adhat okot, hogy a fővárosban korántsem olyan népszerű, mint általában vidéken. A vasárnapi adatok arra mutatnak rá, hogy a kormány alighanem sokkal rosszabbul áll Budapesten, mint azt gondolhatták, a részvétel ugyanis a fővárosban sehol nem érte el az 50 százalékot, noha általában éppen itt a legaktívabbak a szavazók.

Az érvénytelenül szavazók aránya egy újabb tasli Orbánék tarkóján, közel 12 százalék, azaz majdnem kétszerese az országos átlagnak. Bár a hagyományosan fideszes kerületek most is igyekeztek – a Várban például nagyon nem akarnak migránsokat látni –, a XIII. kerületben mindössze 27,6 százalék volt az érvényes szavazatok aránya, de a VII. és VIII. kerületben is alig haladta meg a 28-at – pedig ott tényleg nagy tömegben megfordultak a menekültek.

Bevalljuk őszintén, azért kevésbé izgulunk, hogy miként dádázza meg majd ezért Kocsis Mátét és a többi alulteljesítő polgármestert a miniszterelnök, ennél sokkal húsbavágóbb kérdés, hogy mi lesz Budapest büntetése a renitens viselkedésért. A rosszul szavazó választók megbüntetése már az első Orbán-kormánytól sem állt távol, de emlékezhetünk 2014-re is, amikor Lázár János inkább máshová csoportosította volna a fővárosi közlekedésre szánt fejlesztési forrásokat.

Lehet persze hagyni még jobban lezülleni Budapestet és a halálba szívatni Tarlóst, a Fidesznek azonban az lenne az elemi érdeke, hogy találjon olyan ügyeket, amivel maga mögé állíthatja az fővárosiakat. A migránsokkal való riogatás nyilvánvalóan nem volt alkalmas erre.

Reviczky Zsolt / Népszabadság

Szükség lesz egy B tervre

Bár el lehet tölteni még egy kis időt azzal, hogy Brüsszellel hepciáskodunk és módosítgatjuk a gránitszilárd alkotmányt, a népszavazás egyértelműen rávilágított, hogy a migránsozással nem érdemes nekimenni a 2018-as választási kampánynak. Már csak azért sem, mert a betelepítési kvótából jó eséllyel vélhetően amúgy sem lesz semmi. A Fidesznek kényelmes lett volna, ha egy sikeres népszavazásból lendületet véve minél tovább melegen tarthatja a témát, hiszen az emberek félelmére mindig könnyebb építeni, mint egy igazán hatásos ajánlatot tenni a számukra, vagy legalább egy valódi ellenséget találni az indulatok felszításához.

Orbán kevésbé fenyegető, de sajnos nem számunkra

Dunát lehetne rekeszteni európai politikusok nyilatkozatival, amelyekben arra figyelmeztetnek, hogy Orbán Viktor politikája veszélyezteti Európa egységét. A mértékadó külföldi sajtó által egybecsengően bukásnak értékelt népszavazás után Orbán populizmusa talán kevésbé lesz fenyegető az unióra nézve, mi azonban továbbra is ki vagyunk szolgáltatva ennek az autokráciába hajló rendszernek, amely a határokon belül kénye-kedve szerint szinte bármit megtehet, függetlenül attól, hogy mi lenne az ország érdeke, vagy mit akar a többség.
 

NOL Piactér
Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.