A strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bíróságához fordul a Társaság a Szabadságjogokért a Parlamentből kitiltott újságírók, köztünk lapunk két munkatársa ügyében. A remélt jogorvoslat helyszíne annyiban szimbolikusnak is tekinthető: az Európai Parlamentben nem képzelhető el az újságírók olyan mértékű korlátozása, mint az Országházban.
hirdetés
Az Alkotmánybírósághoz és a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bíróságához fordul a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) annak a hat újságírónak – köztük lapunk két munkatársa, Kovács Klára és Mándli Iván – ügyében, akiket április 25-én tiltott ki a parlamentből a házelnök, Kövér László. A TASZ azért kínált ingyenes jogsegélyt az újságíróknak, mert álláspontja szerint mind a házelnöki rendelkezés, mind pedig az azon alapuló kitiltás alkotmányellenesen korlátozza a sajtószabadságot.
Kövér László odacsap. Fotó: Mándli Iván / NOL
A TASZ emlékeztet arra, amit lapunk is többször rögzített: az országházi sajtótudósítás rendjét előíró szabályzatban rendkívül szűkre szabták azokat a területeket a Parlamentben, ahol az újságírók felvételt készíthetnek munkájuk közben, így a képviselők könnyen elkerülhetik a kínos kérdéseket. Ezt a szabályt sértették meg a 24.hu, az index.hu, a hvg.hu és a nol.hu munkatársai, amikor az MNB alapítványainak botrányos ügyeiről kérdezték a képviselőket az Országház olyan területein, ahol a rendelkezés szerint nem lett volna szabad.
A jogvédők szerint nonszensz az is, hogy egyebek mellett azzal érveltek a kitiltásról szóló határozatban:
"az újságírók alkalmatlan időpontban alkalmatlan helyen akarnak kikényszeríteni interjúkat, vagy még inkább a képviselőket akarják kényelmetlen helyzetbe hozni."
A TASZ szerint azonban a sajtó munkatársainak épp az a dolga, hogy ellenőrizzék a hatalom gyakorlóit, ha pedig a képviselőket kényelmetlen helyzetbe hozza egy, az MNB alapítványokkal kapcsolatos kérdés, akkor magában, és nem újságíróban kell keresnie a hibát.
Havasi Bertalan, Orbán Viktor sajtóelhárító tisztje
hirdetés
Rávilágít a magyar Parlamentben alkalmazott szabályozás abszurditására, ha az itthoni előírásokat összevetjük az Európai Parlamentben (EP) érvényes „házirenddel". Az EP-ben ott ugyanis nincsenek újságírók elől lezárt szobák és folyosók, legföljebb a plenáris ülésterem, ha ott éppen munka folyik, valamint a testület elnökének az előszobája. Jól látható helyen viselt állandó vagy ideiglenes akkreditációs igazolvánnyal a tudósító szabadon járkálhat a hatalmas épületegyüttesben, megállíthatja a szembe jövő politikusokat és parlamenti alkalmazottakat, minden külön engedély nélkül beülhet a bizottsági ülésekre és meghallgatásokra.
Az Európai Parlament azt szeretné, ha a közvéleményt érdekelné, hogy mi zajlik a falai között, és ezért igyekszik a lehető legjobb munkakörülményeket biztosítani az újságírók számára. Nem szabályozza és nehezíti a tevékenységüket, mindössze a film- és videókészítésre, valamint az akkreditációra vonatkozó előírásokat kéri számon rajtuk. A szabályok szerint az EP szinte egész területén készíthetők felvételek, kivéve a kereskedelmi egységeket, a biztonsági berendezésekkel ellátott területeket és a különféle szervezeti egységek számára fenntartott irodákat és helyiségeket (pl. a gépkocsiparkolót).
Viszonylag hosszú ideig tart a sajtóakkreditáció beszerzése, mert a parlament szeretné kiszűrni az újságíró igazolvánnyal takarózó lobbistákat. Amikor Lovas Istvánt, a Magyar Nemzet brüsszeli tudósítóját 2014. szeptemberében fél évre kiutasították az Európai Parlament épületéből, nem azért tették, mert tiltott zónába tévedvén kellemetlen kérdésekkel zaklatta az arra járó képviselőket. Neki azért gyűlt meg a baja az illetékesekkel, mert nem hírlapíróként, hanem aktivistaként viselkedett: egy vödör művért, vagyis vörös vizet próbált átadni Sophie in't Veld holland EP-képviselőnek, hogy felhívja a figyelmét az izraeli-palesztin konfliktus gyermekáldozataira. Az akciózásnak féléves kitiltás lett a következménye.
A kitiltási botrányról megkérdeztük Hammer Ferenc médiakutatót, akitől egyebek mellett arra vártunk választ: mi a magyarázata annak, hogy szokatlanul keményen, újságírók kitiltásával reagált a hatalom az újságírói kérdésekre? Az ELTE egyetemi docense úgy vélekedett, azzal, hogy Matolcsy György és általa vezetett jegybank alapítványainak ügyei nyilvánosságra kerültek, rés nyílt a Fidesz egyébként nagyon is zárt pajzsán. A tömegek számára is jól érthető botrányok ráadásul újabb és újabb lehetőségeket teremtettek az újságírók előtt, hiszen a kipattant ügyeket jócskán lehet tovább boncolgatni. A nagy érdeklődés, az egyre több kínos kérdés pedig mind károsabbá vált a kormánypárt számára.
– A hatalom megtartásának képességéhez elengedhetetlen a hatalom megtartásának látszata. Ez az imázs viszont gyorsan kopik, ha nap mint nap ömlenek a kamerák és a kemény kérdések elől zavartan, riadtan menekülő potentátokról készült felvételek. Különösen igaz ez akkor, ha épp a kormányfőt menekíteni sajtófőnöke – fogalmazott Hammer Ferenc, ám hozzátette: – A hatalom ellenlépésének logikája érthető. Az ország lakosságának nagy részéből nem vált ki azonnali kormányellenességet, ha hat újságírót kitiltanak a Parlamentből, de a gyáván menekülő kormánypárti képviselők látványa még a fanatikus Fidesz-szavazók hitét is megingathatja. Az persze más kérdés, hogy hosszú távon ez visszaüthet, mert előbb utóbb mindenki belátja, ilyet diktatúrákban szoktak csinálni.
