Czibere Károly értékelésében kiemelte, hogy a Tárki megerősítette a KSH novemberi jelentésében foglaltakat: azaz csökkent a szegénységnek kitettek száma. – E mögött három intézkedés húzódik. A közfoglalkoztatás expanziója, a rezsicsökkentés és a devizahitelesek mentése. Ezek mindegyike erős hatással van a jövedelemeloszlásra – jelentette ki, hozzátéve, hogy azoknál a társadalmi csoportoknál, amelyeket ezek az intézkedések kevésbé találnak meg (például, mert nincs rezsijük, ami csökkenhetne, hiszen a szolgáltatásokat régen kikapcsolták – a szerk.), jobban kell célozni az ellátásokat. Az államtitkár szerint ez motiválja a kormányt, amikor szerdán arról döntött, hogy minden óvodás és bölcsődés ingyen étkezzen szeptembertől. Bár az nem világos, hogy miért jobb célzás az, ha azok a családok is ingyen jutnak étkezéshez, akik egyébként nem szorulnak rá.
A Tárki vezérigazgatója a jövedelmi egyenlőtlenségek alakulásáról beszélt. Tóth István György elmondta, hogy 2012 és 2014 között 16 százalék körül alakult a reáljövedelem-növekedés. Azt is megállapította: az egyenlőtlenségek ebben az időszakban nem nőttek tovább. Már nem annyira kiugró az egyenlőtlenség, mint 2012-ben volt, de még nem csökkent a 2010-es szintre. – A jövedelmi egyenlőtlenségek 1987 és 1996 között növekedtek, amit a kilencvenes évek második felére egy stagnálás követett. A kétezres évek elején csökkent, majd kitört a válság, és 2007–2012 között megnövekedett. Ez a negatív trend megtörni látszik – összegezte a kutató.
– A relatív jövedelmi szegénység nem növekedett, és a mélysége csökkent – ezt már Gábos András állította. A Tárki vezető kutatója azt is kiemelte, hogy csökkent a súlyos anyagi nélkülözésnek kitett emberek száma. A magas szegénységi kockázatnak kitett csoportok között említette a legfeljebb általános iskolát végzett háztartásfővel élőket, az egyszülős és a sokgyermekes családok tagjait, a romákat, az inaktív vagy munkanélküli háztartásfővel élőket, valamint az egykeresős háztartásban élőket (elsősorban ez a nőket érinti – a szerk.). A főváros kiemelkedik az országból: száz szegény közül mindössze öt fővárosi, a többi nagyjából egyenlően oszlik meg városok és községek között. – Elég jól tetten érhetőek az adatokban a kormány társadalompolitikai beavatkozásai. Az alsó közép- és a középosztály helyzete javult, anyagi kiszolgáltatottságuk csökkent. Ezzel szemben a legszegényebbek körében a nélkülözés nem lett kisebb – fogalmazott.
Medgyesi Márton ezeket a sérülékeny csoportokat elemezte. A vezető kutató elmondta, hogy ingatlanvagyonnal a lakosság négyötöde rendelkezik, de a pénzügyi megtakarítások tíz százalékkal csökkentek 2010 óta. Az eladósodottság jelentősen csökkent, a rendszeresen törlesztők aránya 35 százalékról 18-ra csökkent (2010-hez viszonyítva). Ahová viszont nem ért el a kormány devizamentős intézkedése, ott nagy a baj. A hiteltörlesztők között ugyanis magas (19 százalék) a lejárt közüzemi tartozásokkal rendelkező háztartások aránya. Elmondta azt is, hogy a népesség egytizede érintett a közmunkában. Ezen a ponton fontos emlékeztetni a kormány oktatáspolitikájára, amely a szakképzést preferálja, és szűkíti az érettségihez jutás lehetőségeit. Miközben a legalacsonyabb iskolai végzettségűek 15 százaléka közmunkát végzett a kutatás idején, ez az arány az érettségizettek és a diplomások körében egy-két százalék csupán.
|
Ferge Zsuzsa
Teknős Miklós / Népszabadság |
Felkért opponensként Ferge Zsuzsa szociológus elmondta, elindult egy kedvező folyamat, amit részben a kedvező makrogazdasági helyzet, részben a kormány intézkedései magyaráznak. – Elsősorban a közfoglalkoztatásnak köszönhetően a legrosszabb helyzetűeknél kis javulás látszik. Történt valami a szegénységgel, ebben nincs vita. Az összkép egészében azonban mégis az, hogy a magyar társadalom egy deprivált társadalom képe. Európában szokatlanul nagy a leszakadtak aránya, a GDP nagyságához mérve pedig elfogadhatatlan – adott új értelmezési keretet a kutatásnak Ferge. A szociológus figyelmeztetett: ezek az adatok összefüggésükben vizsgálandók a kormány más közpolitikai beavatkozásaival, így az oktatáspolitikával együtt. – Nő az iskolai lemorzsolódás, csökken a tanulásba való beruházás, és a húszévesek körében csökken az érettségizettek aránya – mondta, utalva arra, hogy az oktatási esélyek növelése nélkül nem lehet tartósan javítani a gyerekek helyzetén. Ferge felhívta a figyelmet a kutatás egy részletére: a megkérdezettek zöme a korábbinál pozitívabban értékeli a helyzetét. – Ha nincs közmunka, akkor egy tartósan munkanélküliségben élő család, két felnőttel, két gyerekkel nagyságrendileg 50 ezer forintból tengődik havonta. Közmunka esetén ez a szám 120 ezerre ugrik, ami maga a boldogság – világította meg az optimizmus hátterét.
Kolosi Tamás, a Tárki alapítója és elnöke azzal összegezte az eszmecserét, hogy a magyar társadalomban tömeges méretű az underclass állapot, a visegrádi országokkal összehasonlítva is magas a leszakadtak tömege. Ezzel párhuzamosan a felső középrétegek aránya is jóval kisebb, mint az uniós átlag, de még a visegrádi országoktól is elszakadunk. – A népességnek mindössze 25-30 százaléka él igazán Európában – állapította meg.
