Aki képes volt arra, hogy kesztyűt dobjon a fivére elé, Michael Fallon szerint saját becsvágyát az Egyesült Királyság érdekei elé helyezi majd.
|
David Cameron a közép-angliai Newarkban
Andrew Yates / Reuters |
Négy héttel a választás előtt a személyeskedés csak kiélezte a feszültséget a pártok között.
A konzervatívok barátságtalan gesztusa két olyan napot követett, amelyek végén a munkáspárti kampányvezetés elégedetten térhetett nyugovóra. Ed Miliband a lakosság körében biztos sikerre számító tervet dobott be a köztudatba. Ha a Munkáspárt alakíthat kormányt, megszünteti az „igazságtalan” rendelkezést, amelynek értelmében olyan – általában tehetős – emberek, akiknek állandó otthonuk az Egyesült Királyságon kívül van, nem kötelesek adót fizetni külföldi bevételeik után.
A civakodás közepette a legjobbkor jött Tony Blair hét eleji, korábbi választókörzetében, az észak-angliai Sedgefieldben tartott beszéde. A hatvankettedik születésnapját éppen a választás előestéjén betöltő exminiszterelnök az EU-hoz tartozásra összpontosított. A régi vonzerejét, magabiztosságát tükröző Blair szerint David Cameron kormányfő csak saját pártja jobbszárnyának és a Függetlenségi Pártnak (UKIP) udvarolva kötelezte el magát a 2017-re tervezett népszavazás mellett. Blair úgy látja, hogy a referendum „óriási mértékben eltereli a figyelmet” a lényeges dolgokról,
„gazdasági káosszal fenyeget, és árt az Egyesült Királyság nemzeti érdekeinek”.
Meggyőződése, hogy Európa elhagyása a szigetország globális szerepének csökkenésével járna, komolyan károsítaná a gazdaságot, és beárnyékolná a jövőt. „Ellentétben állna mindazokkal az erényekkel és ambíciókkal, amelyek Nagy-Britanniát jelenleg fontos globális nemzetté teszik” – hangsúlyozta Blair.
A csattanó a beszéd befejezése után következett, amikor – a Sky News hírcsatorna tudósítójának kérdésére válaszolva – a Labourt 1994 és 2007 között vezető politikus először jelentette ki a nyilvánosság előtt, hogy „száz százalékig támogatja” Ed Milibandet, és bízik abban, hogy május 7-én győzelemre viszi a Munkáspártot.
Nem biztos, hogy az ellenzék vezére felhőtlenül örül a támogatásnak, hiszen Tony Blair népszerűsége alaposan megcsappant az iraki háború elindításának körülményei, majd a brit politikából való visszavonulása óta felhalmozott, 60 millió fontra becsült vagyona, valamint illiberális rezsimeknek (köztük Kazahsztánnak) nyújtott tanácsadói tevékenysége miatt.
