Feltuningolják a Gripeneket

Mindez alighanem a honvéd vezérkar számára sem újdonság. Erre utal, hogy a HM adatai szerint a magyar Gripenek egyre többet vannak a levegőben. A flotta az utóbbi egykét évben felhasználta a rendelkezésére álló repülési időt, és tavaly télen teljesítette a tízezredik repült órát. És ha egy elhúzódó háborúhoz nem is, de néhány légtérsértő lelövéséhez gépei éppen eléggé fel vannak fegyverezve. Az alap a repülőgép törzsének aljára szerelt, percenként 1680 lövés leadására képes radarvezérlésű gépágyú. Ha ennek tűzereje kevésnek bizonyulna, a vadászgép támadhatja az ellent a szárny alatti függesztőpontokon rögzített rakétáival is. Ezeket típustól függően a pilóta akár a sisakjával is irányíthatja – elég, ha ránéz a célra, és a rakéta máris tudja a dolgát. A leírások szerint ezzel az eszközzel egyszerre akár négy közepes hatótávolságú AIM–120 AMRAAM rakéta is irányítható.

Ami a magyar Gripeneket illeti, a nem hivatalos információk szerint közelharc-felszerelésükhöz tartoznak az amerikai licenc alapján a német Diehl BGT Defence által gyártott, felújított AIM–9L I–1 Sidewinder rakéták. A szárny törővégeinek indítósínjeire helyezett, kissé korosnak számító technológiát képviselő levegő-levegő rakéták fenyegetőek, de távolról sem a legjobbak. Manőverezőképességük legalábbis elmarad a már leváltott Mig–29-esek sisakcélzóval integrált R–73-as rakétáinak tudásától. A légierő gépei a hátrányt „éles szemükkel” kompenzálják: a Gripenek lokátorának köszönhetően állítólag úgy 60 kilométerrel messzebbről veszik észre az orosz Mig-eket, mint azok a svéd gyártmányú vadászt.

És ha messziről „meglátták” a célt, a Kecskeméten állomásozó magyar gépek bevethetik a megfelelő fegyvert. A látóhatáron túli célok leküzdéséhez legalábbis 2004-ben megkapták AIM–120C–5 jelzésű, középhatótávolságú, aktív lokátoros önirányítású légiharc-rakétáikat.

Az már más kérdés, hogy az egyenként százmillió forintba kerülő fegyvereket feltehetően nem lövöldözik el itthon gyakorlásként. Vagy ha mégis, hamar elpufogtatják a kormány 2,8 milliárd forintját. Erre a célra inkább talán a CATM–120-as gyakorló változatát használhatják. Ha pedig mondjuk páncélosokra kell lőni, a Gripen pilótája a fegyverlistából kiválaszthatja az AGM–65G jelzésű, önirányítású, földi célok elleni rakétát. De ha netán ez sem elég, és még nagyobb támadó erőre van szükség, jöhetnek a vadászbombázó hasára függesztett különféle bombák.

A május elején jóváhagyott fejlesztési keretösszegből akár a Gripenek védelmi vagy felderítőképességét is lehet javítani. A választható felszerelések listáján legalábbis nincs hiány a rakéták elleni infracsapdákban, zavarótöltetekben, az ellenséges gépeket megtévesztő rádiótechnikai eszközökben. Vagy ha tetszik, a törzs és a szárny alatti függesztőpontokra kerülhetnek felderítő, célmegjelölő konténerek, üzemanyag-póttartályok is. De hogy a hadvezetés végül mint választ a „Gripen-katalógus” extra listájáról, egyelőre feltehetőleg még maguk a vadászpilóták sem tudják.