Lázár János levelében – „áttekintve és lezárva a mögöttünk hagyott időszakot” –, fontosnak nevezte, hogy a kormány és a zsidó közösségek közösen határozzák meg a következő időszak főbb prioritásait annak érdekében, hogy a közösen megvalósított és tervezett programokat minden érintett magáénak érezhesse.
 |
Épül a Sorsok Háza
M. Schmidt János |
A Zsidó Közösségi Kerekasztal februárban ülésezett utoljára, a zsidó szervezetek kérésére akkor három kérdés került napirendre: a német megszállás áldozatainak emlékműve, a Józsefvárosi pályaudvaron kialakítandó, a holokauszt gyermekáldozatainak emléket állító úgynevezett Sorsok Háza-projekt, illetve Szakály Sándornak, a Veritas Történetkutató Intézet főigazgatójának Kamenyec-Podolszkijjal kapcsolatos „idegenrendészeti” megjegyzése. (Szakály Sándor egy januári nyilatkozatában azt mondta: az 1941-es kamenyec-podolszkiji deportálások véleménye szerint inkább „idegenrendészeti eljárásnak” tekinthetők.)
Akkor a kormányt képviselő Lázár János – akkor még államtitkárként – nem kapott mandátumot a döntésre, a zsidó szervezetek kérésének akceptálására, és valóban, jelezte is a megbeszélést követően, hogy a felvetésekre a miniszterelnök ad választ, egy héten belül. A hírek szerint Lázár ugyanakkor 200 milliós támogatást ajánlott a Páva utcai Holokauszt Emlékközpontnak.
A Mazsihisz viszont patthelyzetbe került, mert a megbeszélést követő vasárnap kellett kialakítania véleményét a holokauszt-emlékév kormányzati eseményeinek bojkottálásáról. A kormánnyal való viszony ugyanis rendkívül feszültté vált a már említett ügyek miatt. Orbán Viktor azonban csak késéssel és konkrét válaszok nélkül, levélben mondta el véleményét a helyzetről, és annak ellenére, hogy a kampányra való hivatkozással türelmet kért és utalt arra, hogy húsvét után kész a párbeszédre, nem volt sem konzultáció, sem egyeztetés.
Nyitottak a tárgyalásra
A külföldön tartózkodó Heisler András, a Mazsihisz elnöke lapunktól értesült a kezdeményezésről, még nem volt módja tanulmányozni Lázár János levelét. Tordai Péter, a Mazsihisz alelnöke kérdésünkre elmondta: eddig is hangsúlyozták, hogy nyitottak a tárgyalásokra. Biztosra veszi, hogy a Mazsihisz képviselői eleget tesznek a meghívásnak, és elmennek a Lázár János által kezdeményezett kerekasztal ülésére. Arról, hogy milyen eredményre lehet számítani a találkozón, Tordai szerint egyelőre korai beszélni. (Munkatársunktól)
Tegnap a Népszabadságnak kormányközeli források azt mondták, a Sorsok Háza-projekt folytatása minden bizonnyal napirenden lesz, és az arról született sajtónyilatkozat részleteinek a továbbgondolása lehet szeptemberben a tárgyalási alap, vagyis egy ötpontos munkaterv, amelyet nemzetközi konzultáción fogadtak el a felek augusztus elején.
 |
| Fotó: Reviczky Zsolt |
Emlékeztetőül: „Az IHRA-val együttműködésben nemzetközi munkacsoport segíti a Sorsok Háza megvalósítását” – így kezdődött az a sajtónyilatkozat, amit Andrew Baker rabbi, az Amerikai Zsidó Bizottság nemzetközi igazgatója, Andrew Burns, az IHRA (Nemzetközi Holokausztemlékezési Szövetség) elnöke, Heisler András, valamint Haraszti György, a Páva utcai emlékközpont kuratóriumi elnöke és Schmidt Mária jegyez.
A Mazsihisz és az IHRA később úgy pontosított, hogy csak abban az esetben tudja támogatni a Sorsok Háza koncepcióját, ha annak kialakításakor figyelembe veszik a hazai és nemzetközi szakértők, valamint a magyarországi zsidó közösség véleményét. Az IHRA elnöke a Mazsihisszel kialakított szoros együttműködést nem csupán kívánatos, hanem elengedhetetlen feltételnek tartja ahhoz, hogy hiteles projekt valósuljon meg a Sorsok Házában. Schmidt Mária erre úgy reagált: Andrew Burns aláírt egy nyilatkozatot, ha most elhatárolódik, akkor saját magától határolódik el.
„Sorsok Háza márpedig lesz, és az eredeti helyszínen, a Józsefvárosban valósul meg” – mondta lapunknak a februári kerekasztal egyik volt résztvevője, aki szerint azt a zsidó szervezeteknek méltányolniuk kellene, hogy világviszonylatban is az egyik legjelentősebb megemlékezési projektről van szó. Ezért nem kellene az együttműködés feltételéül tennie minden félnek érvei maximális elfogadását –fogalmazott.
Volt, aki úgy tájékoztatta lapunkat: a kerekasztal összehívásával vélhetően enyhíteni szeretnék Orbán Viktor tusnádfürdői beszédének negatív hatásait is: a miniszterelnök ott a liberális demokrácia bukásáról beszélt.
Kövér László: Ez meghátrálás volt
Kövér László szerint megalkuvásnak vagy meghátrálásnak fogható fel, hogy a kormány lemondott a Szabadság téri emlékmű formális avatásáról. A házelnök a Heti Válasznak azt mondta: ez azt is jelenti, hogy ünnepélyesen a magyar állam egyetlen képviselője sem fog fejet hajtani az áldozatok emléke előtt. Ez pedig nem válik a magyar közállapotok nagyobb dicsőségére – adott hangot véleményének Kövér László, hozzátéve, hajlamos Schmidt Mária véleményét osztani arról, hogy miről is szól az emlékművita. „Abban a játszmában nem veszünk részt, hogy egy politikai kisebbség uralmi igényeihez alakítsuk a történelem értékelését, és az egész magyar társadalmat fasisztává és antiszemitává nyilvánítsuk. Az emlékmű erről is szól. Ezért fontos, hogy nem tesz különbséget a német megszállás áldozatai között” – mondta, hozzátéve: „az a tisztességtelen játék sem folytatható, hogy az áldozatiság örökölhetőségével a bűnösség is öröklődik. Még egyszer nem leszünk hajlandóak elfogadni Rákosi elvtárs tételét, hogy kilencmillió fasisztával kellett építenie a kommunizmust, most pedig kilencmillió fasisztával kell építeni a tudományos liberalizmust”. (Munkatársunktól)
