A parkolócédula lejárati határideje behatárolja a lehetőségeimet, így Bartók hegedű-zongora szonátájának előadását többletinformáció nélkül kell majd meghallgatnom. Kifelé menet azon gondolkodom, vajon annak idején a műelemző egyetemi előadások adtak-e ilyen élményt nekem.
A koncerten aztán alig várom, hogy eljussunk a Rémkirályig. Addig azonban megtapasztalom, milyen lazán is lehet kezelni a komolyzenei hangversenyeket. Bősze Ádám improvizatív bevezetőkkel szórakoztatja-nevetteti a közönséget, amíg a vendégművész megtalálja a három hiányzó lapot a kottából. A lezser bennfentesség itt nagyon jól áll neki, mert a közönség vele mozdul, nem úgy, mint amikor a Duna TV kulturális műsorát vezeti.
Végre a francia Anna Reinhold elkezdi a Schubert-dalokat az orosz Maria Meerovitch zongorakíséretével. És igen, az apa és fia szívszorító beszélgetése közben tényleg ott van a Rémkirály, már mielőtt a szövege sorra kerül. Csak egy kis levegő kellene még a fiatal szopránnak.
És igaza volt Casalsnak, hogy rajongott a Bach-féle csellószvitért, meg a zenetörténésznek, hogy az ifjú magyar csellista teljesen görcstelenül fogja eljátszani, különleges szólóhangszerével egymaga is elragadja a nagy terem közönségét. Talán csak a barokk kornak nem volt igaza, hogy túl sok ismétlésre kényszerítette a szerzőt. Húzni kellene, mint Jókait – szégyelleni való a gondolat, várom is már Bartókot nagyon.
Előbb még a zongoragurító elfelejti a széket is a hangszer elé készíteni, de a színpadon ülő nézők egyike könnyedén figyelmezteti, így nagy nevetés közben van mit hosszasan maga alá csavargatni az apró argentin zongoristának, José Gallardónak, aki Kelemen Barnabással adja elő a művet. Mondtam, hogy nem kaptam instrukciót, hogyan kellene hallgatni ezt, de nem is kell: a meglepetésekkel teli mű minden pillanata lenyűgöző, a két fiatal előadó pedig tökéletesen egymásra figyelve hozza ki magából a maximumot ezen az esős délelőttön Kaposváron.
Utazó cirkusz?
A Kaposfest kitalálója, fő szervezője és művészeti vezetője Kokas Katalin hegedűművész, maga is járja a világot, és rendre találkozik nemzedéke legjobbjaival a fesztiválok színpadain. Nem sértődik meg, mikor azt kérdezem, úgy működnek-e együtt, mint egy utazó cirkusz.
– Tulajdonképpen mondhatnánk, de az a különbség, hogy bárhova megyek, csak két-három-négy ilyen kaliberű pályatársam szerepel, itt pedig nyolcvannál is többen jöttek össze – szögezi le.
– Hét nap alatt 14 nagyon magas szintű koncert, szívesen visszajönnek évről évre, egymásra is kíváncsiak. Ahogy például az orosz hegedűs sztár, Alia Ibragimova itt van már ötödször.
Azon meg mosolyog, hogy csak a fiatalok vagy a középgeneráció tagjai szerepelnének.
– Már az első alkalommal eljött mindannyiunk mestere, Rados Ferenc, 25 év szünet után itt lépett föl újra Kocsis Zoltánnal. El sem akarták hinni a neves koncertszervezők. És az idén itt van megint, szombat este, vasárnap délelőtt és a keddi záró koncerten is a zongorához ül.
