A Budapest Főváros Kormányhivatala Munkavédelmi és Munkaügyi Szakigazgatási Szerve így foglalta össze B. András 49 éves nevelőtanár másfél évvel ezelőtti balesetét. A férfi , aki orr- és arccsonttörést szenvedett, kórházba került. Sérüléseit gyorsan, szakszerűen ellátták, jobb szemét azonban nem tudták megmenteni.
Bő két héttel a baleset után a férfi levelet küldött munkáltatója, a fővárosi Cseppkő utcai gyermekotthon vezetőjének. Ebben – egyebek mellett arra hivatkozva, hogy a kezelés és a rehabilitáció sokáig tart majd, s jelentős költségekkel jár – azt kérte, térítse meg az intézmény a baleset miatti eddigi és ezután felmerülő kiadásait. Emellett bejelentette azt is: jogfenntartással él a nem vagyoni kárigény érvényesítésével kapcsolatban is.
|
A Cseppkő utcai gyermekotthonban történt a baleset, a tanár özvegye egyelőre tájékoztatást vár, még nem döntötte el, hogy indít-e pert
Móricz Simon |
A munkavédelmi hatóság ugyanis az addigra már befejeződött vizsgálatáról szóló jelentésben megállapította, hogy a kávéfőző felrobbanása munkabaleset. Emellett több visszásságot is feltárt: a kávéfőzőt – amelyről nem derült ki, hogy kié volt, azt minden dolgozó használta – valaki átalakította, a biztonsági szelep helyére csavart tett.
A hatóság kifogásolta: a munkáltató nem tiltotta a dolgozóknak, hogy olyan eszközöket használjanak, amik nem a gyermekotthon tulajdonában vannak. Ezt a mulasztást a baleset után hat nappal pótolta a gyermekotthon vezetése. (Ilyen, senki által nem „felügyelt” gépek szinte minden munkahelyen vannak, és addig többnyire nem figyel rájuk senki, amíg valami baj nem adódik.)
A baleset utóélete a vizsgálatot követően váratlan fordulatot vett. B. András két héttel azután, hogy levélben bejelentette kártérítési igényét, személyesen egyeztetett az intézmény vezetőjével, és aláírt egy nyilatkozatot, amelyben kijelentette: „Sem vagyoni, sem nem vagyoni kárigényt nem kívánok érvényesíteni a munkáltatómmal szemben”.
A munkavédelmi hatóság megállapításainak ismeretében mindenképpen meglepő az a kijelentése, hogy – idézzük– „saját személyes felelősségem miatt adtam ezt a nyilatkozatot, mindenféle kényszer és ráhatás nélkül”.
Őt azonban már nem kérdezhetjük meg, mi az oka a homlokegyenest eltérő nyilatkozatoknak. B. András négy nappal később ugyanis szívinfarktust kapott, és meghalt.
A Magyar Államkincstár illetékes, illetményszámfejtési irodája fél évvel a baleset és öt hónappal a tragédia után hozott határozatában azt állapította meg, hogy a kávéfőző felrobbanása üzemi baleset volt, amelynek során a férfi arccsont- és orrtörést szenvedett. A brutális szemsérülést kifelejtették.
Egy fellebbezés nyomán javítottak: „A baleset egészségkárosító következménye: jobb szemgolyó bevérzése, arccsont- és orrtörést szenvedett”. Csakhogy a bevérzés sem azonos azzal, hogy a férfi elveszítette szemgolyóját. Újabb fellebbezés után – immáron a harmadik próbálkozásra! – végre sikerült leírni a valóságot: „jobb szemére megvakult”.
B. András özvegye azt mondta, régóta nem élt már együtt a férjével, mégis ő ápolta a baleset után, az együtt töltött évek és közös gyermekük miatt pedig kötelességének érzi, hogy tisztázza, mi történt valójában. Az asszony azt szeretné, hogy végre vizsgálják ki alaposan az ügyet.
Egyebek mellett arra vár választ: miként kerülhetett csavar a kávéfőző biztonsági szelepének helyére, ki és miért tette azt oda? Mi lehetett az oka annak, hogy valaki előbb kártérítést kér, majd a felettesével történt tárgyalás után váratlanul lemond minden igényéről? Miért fél év múlva adta ki a kincstár az üzemi baleset megállapításáról szóló határozatot, és miért csak harmadjára tudták pontosan leírni a történteket?
Az asszony arra a kérdésünkre, hogy indít-e kártérítési pert, azt felelte: „Most csak válaszokat és igazságot szeretnék”.
Megkerestük a gyermekotthon vezetőjét, ám ő arra hivatkozva, hogy a felettes szerv engedélye nélkül nem nyilatkozhat, a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatósághoz irányította lapunkat. Ott előbb azt ígérték, válaszolnak kérdéseinkre, később azonban arról küldtek közleményt, miért nem nyilatkoznak.
Azt írták: „Tájékoztatom Önt, hogy elhunyt egykori kollégánk balesetének és halálának körülményeit tárgyaló cikke esetében nem látunk olyan tényt, cselekményt vagy körülményt, amely közérdeklődésre számot tarthatna. Kérdései a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság szakmai tevékenységével nem állnak kapcsolatban, ezért azokra a szakmai fenntartó nem kíván reagálni”.
