Alternatív kormányt alakítottak a nők

Vagyis azt: tegyék kötelező érvényűvé az 50-50 százalékos kvótát az országgyűlési, az európai parlamenti és az önkormányzati választásokon (leképezve a társadalmi arányokat), valamint azt, hogy a jelöltlistákon a nők és a férfiak felváltva szerepeljenek. Fontosnak tartják azt is, hogy az egyéni jelöltek számára egyenlő esélyeket, anyagi forrásokat és láthatóságot biztosítsanak – utóbbi alatt értik például azt, hogy a szakmai vitákra, a médiumokban való megjelenésekre ne mindig csak a férfiakat küldjék.

A közvéleményt, a nők és férfiak társadalmi egyenlőségét fontosnak tartó választópolgárokat arra szeretnék ösztönözni: tájékozódjanak arról, hogy a választáson induló pártok hatalomra jutásuk esetén milyen lépéseket ígérnek a nemek közötti egyenlőtlenségek javítására. Szavazatukkal segítsék elő, hogy az esélyegyenlőséget fontosnak tartó pártok jussanak döntéshozói pozíciókba helyi, országos és európai szinten egyaránt.

A női szempontok nem jelennek meg a döntésekben

A CNK szerint mindez azért fontos, mert a tényleges női képviselet kedvezőtlen aránya miatt a nők szempontjai és érdekei nem jelennek meg a döntéshozatalban, holott vizsgálati eredmények is igazolják, hogy a nők és a férfiak eltérő életkörülményeire és igényeire tekintettel lévő döntéshozatali folyamatok a társadalmi jólét és a versenyképesség növekedése révén mindkét nem boldogulását elősegítik.

A CNK-t két civil szervezet – a Nők Lázadása és a Budapesti Szociális Forrásközpont – hozta létre az idén március 5-én azzal a céllal, hogy erősítsék a nők és a férfiak társadalmi egyenlőségének eszmeiségét. Meggyőződésük szerint ugyanis „a pártok szintjén is tapasztalható patriarchális szemlélet" egyre inkább kiszorítja a nőket a politikai döntéshozatalból, így társadalmi és közéleti helyzetük javítása a kívánatosnál kevesebb figyelmet kap. Nem zajlik folyamatos és érdemi konzultáció sem a nők esélyegyenlőségét érintő témákkal foglalkozó tudományos kutatókkal, sem a civil szervezetekkel.

A CNK ezért – a képviseleti demokrácia, a szolidaritás és az esélyegyenlőség szempontjait előtérbe állító – közpolitikai javaslataival aktívan szeretné befolyásolni a közbeszédet és a politikai diskurzust, és arra törekszik, hogy a nők szakértői kompetenciáját fokozottabban elismerjék, szerepük erősödjön a demokratikus közéletben.

A nők 85 pontja

Szerdai sajtótájékoztatójukon ismertették 85 pontban összefoglalt közpolitikai javaslataikat, amelyeket a demokratikus minimumok, a gender, az egészségügy, az oktatás, a szociálpolitika, a munka, a gazdaság, a környezetvédelem és a kultúra területein fogalmaztak meg.

Ezek között szerepel többek között a már említett 50 százalékos kvóta, valamint a kinevezésen alapuló politikai szakmai és független intézményekben és testületekben a paritásos rendszer bevezetése.

Fontosnak tartják, hogy legyenek kötelezőek a társadalmi nemi (gender) szempontokat is figyelembe vevő hatásvizsgálatok a már hatályban lévő és a tervezett jogszabályokkal kapcsolatban, azok hozzáférése pedig legyen nyilvános, valamint azt is, hogy legyen átfogó, nyilvános, nemek szerinti adatokkal bővített statisztikai adatgyűjtés. Ezek nélkül ugyanis nem lehet megalapozott döntéseket hozni. Márpedig jelenleg még arról sincs adat – a CNK tagjai legalábbis nem találtak –, hogy négy éve a nők milyen arányban mentek el szavazni.

A munkával kapcsolatos pontok között szerepel többek között az egyenlő munkáért egyenlő bér követelése (jelenleg 20 százalék a különbség a férfiak és a nők átlagos órabére között), a hátrányos helyzetű csoportok számára széles körű mentorprogramok indítása, a rugalmasabb munkaszervezési formák adókedvezményekkel történő támogatása, a gyermekgondozási feladatok megosztása például az át nem ruházható apai gyes bevezetésével, a széles körben elérhető közfinanszírozott bölcsődei és óvodai szolgáltatások kialakítása, a rész- és távmunka biztosítása kisgyermekesek számára a költségvetési intézményekben.

Az oktatási javaslatok része a tanárképző, a tanítóképző, az óvodapedagógus-képző és az andragógiai képzések gender-irányultságú kurzusbővítése, a közoktatás és a felsőoktatás irányítását szolgáló alapdokumentumokban a gender mainstreaming alkalmazása, az esélyegyenlőségi modelltantervek kidolgozása és érvényesítése, a közoktatási tananyagokban a kulturális és társadalmi sokféleség – gender- és etnikai sztereotípiáktól mentes – megjelenítése, a közoktatás centralizálásának megszüntetése, a hároméves kortól kötelező óvodáztatás felszámolása és visszaállítása ötéves korra.

Szeretnék elérni azt is, hogy a társadalmi nemek tudományával komolyabb szinten foglalkozhassanak a diákok az egyetemeken. - Ahhoz, hogy az esélyegyenlőségi szempontok bekerüljenek a közpolitikába és meghozzák a kiegyenlítődést segítő intézkedéseket, egy kiterjedt szakértői hálózatra és szakember gárdára is szükség van – fogalmazott Sáfrány Réka, "esélyegyenlőségért felelős
miniszter", aki szerint ilyen értelemben számbeli kérdés is, hogy a fenti követelések megvalósulhatnak-e.

Kérdésünkre, hogy erre mégis mekkora esélyt látnak, Spronz Júlia, „igazságügyi miniszter", a Patent Egyesület munkatársa a családon belüli erőszakról szóló vita folyamatát idézte. - Sokáig állították, hogy nincs szükség arra, hogy a családon belüli erőszak önálló tényállás legyen a Btk-ban, ám idővel mégis sikerült elérni. Igaz, kellett hozzá Varga István fideszes képviselő felszólalása ("Talán az anyáknak vissza kéne térniük a gyereknevelés mellé, szülni két-három vagy inkább négy-öt gyereket, és akkor lenne értelme annak, hogy jobban megbecsülnék egymást, és fel sem merülhetne a családon belüli erőszak."), és az azt követő felháborodás, ám a korábban irreálisnak tűnő kezdeményezés mégis megvalósult.

Spronz Júlia tapasztalatai szerint eddig vagy haláleseteknek vagy otromba politikusi megnyilvánulásoknak kellett történnie ahhoz, hogy a családon belüli erőszak kérdéskörében előrelépés történjen. Megjegyezte: nem szeretnének további haláleseteket, ezért próbálják ezeket az egyébként régi problémákat a közfigyelem fókuszába állítani.

A Civil Női Kormány tagjai

A 2011 márciusában alakult civil Lengyel Női Árnyékkormány mintájára az idén márciusban létrejött magyar Civil Női Kormány nem a jelenlegi kormánystruktúrát kívánja leképezni, hanem egy alulról szerveződő, a hivatalos politikai arénán kívül működő, szakterületükön kompetens nőkből álló, alternatív kabinet kíván lenni.

A megalakuláskor kiadott közlemény szerint „miniszterei a társadalmi folyamatok női szempontú elemzése alapján konstruktív javaslatokat nyújtanak a döntések előkészítéséhez, meghozatalához. Tevékenységük során elsősorban nemzetközi és hazai, tudományos és civil szakértői anyagok vonatkozó javaslataira támaszkodik".

A kezdeti elképzelés ugyanakkor még egy kicsit más volt: egy politikusnőkből álló árnyékkormányt szerettek volna létrehozni, ám ezt az elképzelést pár hónap után fel kellett adni. A pártok ugyanis nem támogatták politikusnőiket a kezdeményezésben való részvételben („addig nem mehet, amíg a másik párt képviselője nem megy"). Ezért döntöttek úgy, hogy inkább civil női szakértőkből álló szervezetet hoznak létre.

A CNK "miniszterei": Csikai Mária, környezetvédelem; Lovas Nagy Anna, kultúra; Poller Etelka, egészségügy; Sajgál Rózsa, szociálpolitika; Sáfrány Réka, esélyegyenlőség; Spronz Júlia, igazságügy; Szekeres Valéria, pénzügy és gender költségvetés; Thun Éva, oktatás.

A CNK tevékenységét a 2014-ben zajló parlamenti, önkormányzati és európai parlamenti választások idejére, a márciustól novemberig terjedő időszakra összpontosítja, két hetente ülésezik, és arra próbálja ösztönzi a nőket, hogy a számukra fontos szempontokat figyelembe véve szavazzanak.

Elképzeléseiket és javaslataikat elküldték a kormánynak és a pártoknak is, ám érdemi, támogató visszajelzéseket mindeddig nem kaptak.