Remélem, mindenki emlékszik rá, de az újszülöttnek a régi Woody Allen is új. Szóval az Annie Hallban Alvy Singer elmegy Annie után Los Angelesbe, ahol Annie azt mondja, hogy nem tud vele menni New Yorkba, mert díjat kap a lemeze. (Most tekintsünk el a szinkronszöveg tévedéseitől.) Mire Alvy nagy dühösen elkezd kiabálni, már inkább magának: Ezek egész nap díjak után rohangálnak. Adolf Hitler volt a legnagyobb fasiszta diktátor. Mármint hogy ez is lehetne egy díj.
Valahogy ezt kellene megérteni. A díjakat adják, vissza lehet utasítani, a jelek szerint vissza lehet adni, csak az nem világos, hogy minek. Mert nem akarnak a régi lovagkeresztesek egy listán szerepelni Bayer Zsolttal? Milyen listáról beszélnek? Mert a kitüntetettek diszkreditálják a díjat magát? És pont visszafelé? Mert odafelé biztos nem számít, én legalábbis még nem hallottam senkiről, aki visszautasította volna a Kossuth-díjat csak azért, mert Pióker Ignác is kapott. Az ember nem válogathatja meg, hogy kikkel érdemesítették ugyanolyan díjra. Aki attól fél, hogy így rossz társaságba keveredik, eleve visszautasíthat bármiféle kitüntetést, de az is valahogy szánalmas, miért is kellene úgy tennünk, mintha felette volnánk mindenféle földi hatalomnak és elismerésnek.
A díjról csak egyet érdemes tudni: nem számít. Az állam nem tudja megmondani, ki a jó operaénekes, filmrendező, újságíró. Nem is nagyon kísérletezik vele. Kaptam is díjat, ültem is bizottságban, amely döntött, viszonylag képben vagyok. Bayer Zsolt díja pontosan az, aminek látszik, jelzés a külvilág felé, hogy vannak hasznos hülyéink, akiket a nyilvánosság előtt vállalunk. Nem kerül semmibe, hiszen a kereszt mellé nem jár pénz.
