A bírónő szerint a lelki terror nem erőszak

Más esetben a megfigyelők azt említik, hogy a bírónő a lelki terrort nem is tartotta erőszaknak. Szerinte ez egy ilyen család, az előző évben például hússzor hívtak rendőrt a családi csetepatéhoz. A bírónő azt is megjegyezte, hogy inkább a bántalmazónak fogná szívesebben a pártját. Szerinte minden azért történt, mert a feleség provokálta a párját.

Kiderült az is, hogy a bírók gyakran késnek a tárgyalásokról. Nem különítik el sem a tárgyalásra való várakozás ideje alatt, sem a tárgyaláson a bántalmazót és a bántalmazottat. A civilek azt tapasztalták, hogy a tárgyalótermek előterében megfélemlítő lehet a bántalmazó. Korábbi eseteikben előfordult, hogy megcibálta a férj a házastársa haját, vagy apróbb tárgyakkal dobálta, amíg várakoztak. Ezekben a helyzetekben semmilyen védelmet nem biztosít a bántalmazottaknak a bíróság – állítják a civilek. Hozzátették: gyakran maga az ügyvéd beszéli le védencét, hogy ne beszéljen a bántalmazásról, mondván, a családi szennyes kiteregetése nem viszi előbbre az ügyet.

Spronz Júlia, az egyesület vezető jogásza ezt a magatartást azzal magyarázta, hogy az ügyvédek az ügyek gyors lezárásában érdekeltek, hogy ne legyen hosszadalmas tényfeltárás, hiszen a bántalmazást utólag nehéz bizonyítani.

A jogvédők elmondták, számos olyan sztereotípia került feljegyzésre, melyek használata a bírák megfelelő képzésével kiküszöbölhető lenne. Ugyancsak képzéssel lehetne változtatni a bírák alapállásán, hogy képesek legyenek felismerni a bántalmazás tényét a felek viselkedéséből, nyilatkozataiból. A bírónak az ilyen ügyeket nem két egyenrangú fél konfliktusának, hanem következetesen hatalmi megnyilvánulásnak kellene tekintenie.

A rossz tapasztalatok mellett ugyanakkor nagy számban találkoztak pozitív beszámolókkal is a bíróságok munkáját illetően. A monitorozás tapasztalatait és eredményeit külön kiadványban gyűjtötték össze. A dokumentum elérhető a PATENT egyesület honlapján.