galéria megtekintése

A bírónő szerint a lelki terror nem erőszak

8 komment


Danó Anna

Még a bíróság előtt sincsenek teljes biztonságban azok, akik családon belüli erőszak áldozataként kerültek kapcsolatba az igazságszolgáltatással – derült a PATENT Jogvédő Egyesület bíróságok munkájáról gyűjtött tapasztalatokból.

A civil szervezet egy éven át kísérte figyelemmel az ország négy nagy városában a kifejezetten a párkapcsolati erőszakkal érintett mintegy 205 bírósági tárgyalást, amelyből 89-ben fordult elő családon belüli erőszak.

2012. szeptember 16. Nők lázadása Facebook-csoport demonstrációja a családon belüli erőszak ellen küzdő civil szervezetekkel.
M. Schmidt János / Népszabadság

A Norvég Civil Alap támogatásával zajló programban az Országos Bírósági Hivatal adatvédelmi aggályokra hivatkozva elzárkózott az együttműködéstől. A civilek munkáját nehezítette, hogy a bíróságok nem kezelik külön csoportként a családon belüli erőszakkal kapcsolatos ügyeket, illetve a bántalmazást – egy szűk ügycsoporttól eltekintve – nem nevesítik az eljárások során. A program beszámolójáról szóló hétfői sajtóbeszélgetésen Stummer Vera, a program koordinátora azt mondta: az esetek többségében elégedettek voltak a civil önkéntesek a bírók teljesítményével, de előfordultak visszásságok is.

A laikus „bírósági őrszemek" szerint a tárgyalások során gyakori volt az áldozatok hibáztatása, az emberi méltóságot sértő bánásmód velük szemben. „A bíró inkább lekezelő, a legfontosabb információkat nem diktálja a jegyzőkönyvbe. A szerinte nem ide illő információkat, ami magára a konkrét ügyre, azaz a gyerekekkel történt szexuális aktusokra és a gyerekek élményeire vonatkoztak, nem kíváncsi. Félbeszakította a bántalmazottat, amikor az elmesélné a történetét." Egy másik bírónő azt találta mondani, nyilván a nő a hibás, ha tudta, hogy milyen a párja, minek szült négy gyereket.

 

Más esetben a megfigyelők azt említik, hogy a bírónő a lelki terrort nem is tartotta erőszaknak. Szerinte ez egy ilyen család, az előző évben például hússzor hívtak rendőrt a családi csetepatéhoz. A bírónő azt is megjegyezte, hogy inkább a bántalmazónak fogná szívesebben a pártját. Szerinte minden azért történt, mert a feleség provokálta a párját.

Kiderült az is, hogy a bírók gyakran késnek a tárgyalásokról. Nem különítik el sem a tárgyalásra való várakozás ideje alatt, sem a tárgyaláson a bántalmazót és a bántalmazottat. A civilek azt tapasztalták, hogy a tárgyalótermek előterében megfélemlítő lehet a bántalmazó. Korábbi eseteikben előfordult, hogy megcibálta a férj a házastársa haját, vagy apróbb tárgyakkal dobálta, amíg várakoztak. Ezekben a helyzetekben semmilyen védelmet nem biztosít a bántalmazottaknak a bíróság – állítják a civilek. Hozzátették: gyakran maga az ügyvéd beszéli le védencét, hogy ne beszéljen a bántalmazásról, mondván, a családi szennyes kiteregetése nem viszi előbbre az ügyet.

Spronz Júlia, az egyesület vezető jogásza ezt a magatartást azzal magyarázta, hogy az ügyvédek az ügyek gyors lezárásában érdekeltek, hogy ne legyen hosszadalmas tényfeltárás, hiszen a bántalmazást utólag nehéz bizonyítani.

A jogvédők elmondták, számos olyan sztereotípia került feljegyzésre, melyek használata a bírák megfelelő képzésével kiküszöbölhető lenne. Ugyancsak képzéssel lehetne változtatni a bírák alapállásán, hogy képesek legyenek felismerni a bántalmazás tényét a felek viselkedéséből, nyilatkozataiból. A bírónak az ilyen ügyeket nem két egyenrangú fél konfliktusának, hanem következetesen hatalmi megnyilvánulásnak kellene tekintenie.

A rossz tapasztalatok mellett ugyanakkor nagy számban találkoztak pozitív beszámolókkal is a bíróságok munkáját illetően. A monitorozás tapasztalatait és eredményeit külön kiadványban gyűjtötték össze. A dokumentum elérhető a PATENT egyesület honlapján.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.