Így kérdezték Závada Pált egy interjúban az új könyvéről (ami az 1946-ban Kunmadarason és Miskolcon a holokausztot túlélő zsidó-magyarok elleni pogromokról szól, Egy piaci nap, Magvető, 2016):
„– Igen baljós a regény légköre, '46 tavasza: infláció, áruhiány, miközben indulatokat gerjesztő rémhírek terjednek. A visszatérő zsidókat a bosszúvágy fűti, a magyarokat pedig a frusztráció: nem elég, hogy visszajöttek, de megint nekik jön ki a lépés. Kész csoda, hogy nem robbantak ki máshol is pogromok. Mennyire volt általános ez a fenyegető, robbanásközeli hangulat?"
Hol jelenhetett meg ez az interjú? Hiszen készítője az idézett kérdésében különválasztja a zsidókat és a magyarokat, mintha a zsidó-magyarok nem lettek volna (és nem lennének) magyarok (is). A regény légköréről szólva pedig azt az általánosítást fogalmazza meg, hogy „a visszatérő zsidókat", kivétel nélkül valamennyit, „bosszúvágy" fűtötte. Annak megmutatásával viszont adós marad, hogy a regényben megjelenő zsidó-magyar szereplők (akik túlnyomórészt egyszerűen folytatni próbálták az életüket, pontosabban azt, ami az életükből egyáltalán megmaradt) a regény mely részei szerint lennének bosszúvágytól fűtöttek.
