Az áprilisi napok oktatásügyi történései impozánsan összefoglalják a NER-nek nevezett diktatúra társadalomról alkotott jövőképét – ahogyan ezt több társadalomtudós kollégám, így többek közt Ferge Zsuzsa is észrevételezte. Nem egyszerűen az önkényről, az ötletszerűen, egyeztetés nélkül, percek alatt megszületett kormányzati döntésekről van itt szó.
Szó van arról is, hogy még nyilvánvalóbbá vált az állami és egyházi szereplők összefonódása a nyíregyházi szegregáció farizeus ideológiájában; és új elemként szomorúan konstatálhatjuk az igazságszolgáltatás (adott esetben a Kúria) behódolását a kormányzati akaratnak.
Ez az április az oktatás minden szintjét súlyosan érintette. A felsőoktatásban nem csupán a társadalomtudományos kritikai gondolkodás szakjait érte támadás, de az „osztatlan képzés” újabb terjeszkedésével a társadalmi mobilitás esélyeit is redukálja a kormányzat. A bolognai típusú osztott képzés (alapszakok és erre épülő mesterszakok) szerkezetében széles bázisú felvételi lehetőségek nyíltak, s a korai szelekció helyett 21 éves korra tolódhatott ki a tényleges pályaválasztás.
