Az 1994-ben készült tízéves munkapiaci előrejelzésből 2005-re szinte semmi nem jött be. A munkapiac alakulásáról a vállalkozók hol ezt mondják, hol azt – tette hozzá. Előadásában kitért arra is, hogy a kormány által gyakran és szívesen hivatkozott németországi egyetemeknél a konzisztórium teljesen másként működik, mint amit a felsőoktatási államtitkár bevezetni tervez Magyarországon. Jelentős különbség például az, hogy az intézmények, sőt a hallgatók is beleszólhatnak a testület tagjainak kiválasztásába. Az előadás egyik leghatásosabb része az volt, amikor a gyakorlati és az elméleti tudás konfliktusáról beszélt. Ennek azért van jelentősége, mert a kormány rengetegszer kéri számon a gyakorlatiasságot a felsőoktatási intézményeken olyan vagy hasonló szlogenekkel, hogy "meg kell erősíteni a tudomány kapcsolatát a gyakorlati élettel", "túl sokan tanulnak ezen a szinten", "a tudományos kutatás eredményei nem eléggé hasznosulnak".
Fábri György e ponton bemutatta, hogy ezek az idézetek pontosan kitől származnak: Az elsőt Gerő Ernő mondta 1949-ben, a másodikat egy fővárosi pártaktíva 1972-ből, a harmadikat pedig Fekete János MNB-alelnök, 1986-ban. Fábri cáfolta a kormány másik sokat hangoztatott szlogenjét is, amely szerint bővíteni kell a természettudományos képzést a társadalom- és bölcsészettudományok kárára. Csakhogy már a hetvenes évektől kezdve csökkent a természettudományos pálya iránti érdeklődés. Van egy érdeklődéstendencia a társadalomban – magyarázta.
Figyelmeztette a kormányzati döntéshozókat: nem érdemes a tudományos intézményrendszerrel szembe menetelni. Ennek alátámasztására kivetítette a társadalom bizalmi indexét, amelyből kiderült, hogy az egyetemek és a tudományos akadémia felé lényegesen nagyobb az emberek bizalma, mint a politikusok, a pártok irányában.
Fábri György reagált arra a szakracionalizálással kapcsolatos kormányzati munka során kipattant botrányra, amely a nemzetközi tanulmányok szak esetleges megszüntetéséről szólt. Egy ábrán bemutatta, hogy a top tíz szakok között ott vannak az Orbán-kormány által üldözött szakok, a jogász, a pszichológus és a nemzetközi tanulmányok képzés. A nemzedék legjobbjai, a kiemelt társadalmi hátterükkel ezeket választják – utalt arra, hogy nem kéne a diákok döntéseit negligálni a felsőoktatást érintő politika formálásánál.
Fábri a bolognai rendszert nem bírálta, csak azt, ahogyan az intézmények átálltak rá. Bírálta az egyetemeket, hogy nem tekintették át szakjaikat, és gyakorlatilag az ötéves képzéseiket szuszakolták bele az alapszakos három évbe. Utalt arra is, hogy jobb lenne, ha az oktatói bérek rendezésével foglalatoskodna a kormány, nem az egyetemek kényszeres ellenőrzésével. Gazdasági igazgató, kincstári biztos, KEHI-vizsgálat, ÁSZ-vizsgálat, kancellár, konzisztórium – sorolta a kormány által az elmúlt öt évben a felsőoktatás nyakára zúdított ellenőröket, ellenőrzéseket. Egyre jobban ellenőrzünk, és semmit sem látunk át – összegezte. Az egyetemi autonómiáról azt mondta: ezért az értékért köteles kiállnia a magyar felsőoktatás képviselőinek. Amit erővel elvesznek tőlünk, azt elvették. Amit önként átadunk, azt soha nem szerezzük vissza – fűzte hozzá. Előadását óriási taps fogadta.
A rendezvény a kerekasztal-beszélgetéssel folytatódott. A résztvevők arról beszéltek, mit jelent számukra az egyetemi autonómia. Lovász László, az MTA elnöke szerint az egyetemeknek az a legfontosabb, mi az, amit tanítani akarnak és hogyan. Ehhez az is hozzátartozik, hogy dönthessenek arról, kit neveznek ki vezetői posztokra.
Bódis József, a Magyar Rektori Konferencia elnöke kifejtette, hogy akkor lenne igazán autonóm az egyetem, ha lenne saját vagyona, jelenleg ugyanis csak afféle vagyonkezelők.
Palkovics László szerint az autonómia közös felelősséget jelent, míg a HÖOK elnöke szerint az egyetemi polgárok önrendelkezését.
Az államtitkár kifejtette, az egyetem nem önmagában, hanem a környezetében létezik. A vállalatok mindössze húsz százaléka bír egyetemi kapcsolatokkal. Ez nem véletlen. Nem találják a helyüket a tudás generálói, birtokosai – fejtette ki. Erre Bódis rögtön reagált: az Orbán-kormány vonta meg az egyetemektől a szakképzési hozzájárulást és az innovációs járadékot, amelyek forrással is jellemezhető kapcsolattartást jelentettek a külvilággal. Hozzátette: a felsőoktatásnak nemcsak a gazdaság, hanem a társadalom igényeit is ki kell elégíteni.
Palkovics azt érzékeltette, hogy a konzisztóriumtól nem kell tartaniuk az egyetemeknek. Meglengetett egy vaskos könyvet, amely a német konzisztóriumokról szól. Nyitottságukat a tárgyalásra azzal illusztrálta, hogy az eredeti tervekkel ellentétben a rektor személyének kiválasztásába mégsem szólhat bele még a konzisztórium sem. A tervek szerint szeptemberben felálló testület tagjait az egyetem megkérdezésével nevezi ki az oktatási miniszter. Hangsúlyozta, a testület egyetértési joga azt
jelenti, lehetőség lesz arra, hogy megbeszélhessék az ügyeket a rektorral és a szenátussal.
Az MRK elnöke erre is gyorsan reagált: az egyetértési jog szerinte valójában vétójogot jelent. A tanácsadó testületi szerep nem keverendő össze a vétójoggal. Hangsúlyozta: ha nem a vétójog a cél, akkor nem egyetértési, hanem véleményezési joggal kell a konzisztóriumot felruházni. Ezeket a jogokat ténylegesen körül kell írni – utalt arra, hogy a jogalkotónak kötelessége precízen megfogalmazni, mi is a konzisztórium.
Döbbenetet váltott ki a hallgatóság köreiben, amikor Palkovics azt mondta, mindegy, hogy véleményezési vagy egyetértési jogról beszélünk, a fő az, hogy muszáj legyen az egyetemnek a döntéseit megvitatni egy testülettel. A fölzúdulás annak szólt, hogy valóban ez a kulcskérdés: éppen ezen áll vagy bukik az intézmények autonómiája.
Palkovics erre kicsit "elmúltnyolcévezett": elmondta, a PPP-s beruházások az intézmények egy részénél mennyire felelőtlenül indultak el. Ezek a szenátus döntései voltak, amelyekkel az intézmények hosszú távú működését veszélyeztették – tette hozzá. (A PPP-s konstrukciókhoz kellett kormányzati jóváhagyás is, az nem csupán a szenátus döntése volt – a szerk.)
Gulyás Tibor, a HÖOK elnöke keveset szólalt meg, és azt sem igen tudjuk idézni, hiszen nem volt karakteres mondandója. A vitából kitűnt: a HÖOK-ra nyugodtan számíthat a kormány, onnan ugyan semmiféle ellenállástól nem kell tartania.
Hallgatói kérdésre, hogy az ELTE nyolc karát ki fogja a konzisztóriumban képviselni, Bódis tréfálkozva azt mondta: a miniszterelnök úr itt végzett, biztos hatékony tagja lenne. Palkovics szerint a konzisztórium tagjainak a pénzügyi tapasztalata fontos, hogy képesek legyenek egy egyetemi költségvetést átlátni.
Palkovicsé volt az utolsó szó, ő pedig élt vele, meglepő dolgot mondott: fenntartóként ellenzi a konzisztóriumot, oktatóként viszont helyeselné. Talán így akart utalni arra, hogy igazán nincs mitől tartaniuk az egyetemeknek, nem fogja a konzisztórium az autonómiájukat csorbítani.
Az ELTE közönsége ezt nem így érezte.
