Van másik

Ahogy távolodtunk a XIX. század utolsó évtizedeiben kötött paktumtól, úgy vált morálisan, politikailag és szociálisan is egyre inkább lehetetlenné, hogy az állam a maga oldaláról megkísérelje egyik napról a másikra felmondani a paktumot. A holokauszt után az ilyen programok kivitelezhetetetlenné, nemzetközileg is elfogadhatatlanná, sőt kimondhatatlanná váltak.
Mindazonáltal a paktumban a magyarországi zsidó világ nem elhanyagolható hányada soha sem vett részt. Az úgynevezett ortodoxok, a korabeli magyarországi zsidóság talán 40%-a, bár később megtanult magyarul, soha nem vallotta magát asszimiláltnak. Közük nem volt a zsidó neológok magyarságmodell­jeihez. S az is közismert, hogy ­1945–49 között, a vészkorszak után, az életben maradt magyar zsidók körülbelül fele elhagyta az országot. Sokan közülük nem egyszerűen kivándoroltak, hanem idős emberként is megőrizték rossz emlékeiket a marhavagonok országáról.

Érdekes alcsoportnak tűnnek azok a vészkorszak után életben maradt nagyváradi zsidók, akik nyelvileg, kulturálisan teljesen asszimiláltak voltak, de a háború után politikai tiltakozásként a deportálások miatt nem használták, megtagadták anyanyelvüket, és hosszú éveken át csak románul voltak hajlandóak megszólalni. Végül is a román Dél-Erdélyben, a szomszéd városokban a temesvári, aradi zsidók többsége megmaradt. Ez nem semmisíti meg a pesti zsidó értelmiség identitásait, csak nem teszi védhetővé a büszke totális asszimilációt egyetlen lehetséges és minden mást kizáró választásként, még a mi nemzedékünkben, tehát György Péter korosztályában és az enyémben sem.

Ráadásul ma már a nagyvilágban egyáltalan nem csak az asszimilá­ciót tartják a sikeres integráció kulcsának. A beolvadás mellett számtalan más betagolási forma is elfogadott vagy megengedett, és az így összeálló csoportok is ugyanolyan modernnek számítanak, mint azok, amelyek teljesen szekulárisként és magyarként határozzák meg magukat. A mai nemzetközi zsidó szervezetek, ösztöndíjak, áttelepülési minták, izraeli kapcsolatok az új részazonosságok új világát hozzák létre. Persze elsősorban a fiatalabbak részére, s ez a világ tűnik dinamikusabbnak. Az sem jobb, vagy nemesebb mint a másik, de mindenesetre többféleképpen kap éltető folyadékot, mint a XIX–XX. századi be- és felolvadási mintákat ma is alapvető változások nélkül követni kívánók hazai világa.