Puff nekünk!

Harangozó és általában az aggályoskodó jogvédők érveire a polgármester így válaszolt: „Ez engem egyáltalán nem érdekel, mert nincsenek emberi jogi problémák az új rendszerrel. Mi rendet akarunk, ők meg szórakozgatnak, mert semmi felelősségük sincs az egészben.” Ez a jó szöveg, ha az emberi jogi érvek üres puffanására épülnek politikai számításaink. Mint Harangozó pártjáé is Miskolcon.

Mesélhetnénk arról, milyen szép eredményeket hozott a pártkonszenzusra épülő együttműködés a bűnözés visszaszorításában a Nyóckerben, amikor a térfigyelő kamerák felszerelését szociális rehabilitációs programokkal kapcsolták össze. Mesélhetnénk arról, mennyire romlottak a kerület bűnözési mutatói 2010 után, amikor céltévesztett „rendpárti” intézkedésekkel zaklatták és abszurd ürügyekkel és mértékben bírságolták a kerület lakóit.

De most inkább azt a tanulságot emelnénk ki, hogy biztonságunk erősítésének éppen az a feltétele, amit akadályaként állítanak be. Mert hisz arcfelismerő rendszerekkel tényleg lehetne erősíteni a biztonságunkat. Egy dolog kell hozzá: liberális demokrácia. Ahol a hatalmi ágak szépen szét vannak választva, működnek a fékek, az ellensúlyok, a hatalmat ellenőrző független intézmények, médiumok, erős civil szervezetek, s nagyon komolyan veszik az adatvédelmi normákat.

Ilyen országban és csak ilyenben bízhatunk abban, hogy az arcfelismerő rendszerrel nem élnek vissza, csak körözött bűnözőket figyeltetnek velük, az adatok szigorúan a bűnüldöző szerveken belül maradnak, és megsemmisülnek, amint a szerepüket betöltik. Ám itt és most minden a kiszolgáltatottságunkat növeli, ami a biztonságunkat erősíthetné. Benjamin Franklin jó régen megmondta: „Aki kész szabadságát a biztonságért feláldozni, az előbb-utóbb mindkettőt elveszíti.” Az ilyen alapvető igazságok szoktak mostanában a magyar flaszteren üresen puffanni.