Sürgősen be kellene fejezni az iskolai tankönyvekről folyó vitákat, mert hamarosan követhetetlen lesz a tempó. Télen még a kilencedikesek történelemkönyvéről derült ki a Történelemtanárok Egyletének elemzése során, hogy hemzseg a tévedésektől, a közzétett 58 térképből 54 hibás, hogy mást ne mondjunk, a szerzők a középkori Visegrádot a Duna másik partjára helyezték át, Vác helyére.
Most úgy néz ki, kezdődik elölről az egész, csak a tizedikesek tankönyvével, igaz, itt már kimutatható némi javulás. Az 57 térképből 13-ban nincs hiba, 32 ábrából csak ötöt kell kijavítani, helyette viszont megjelentek a könyvben meglepő fordulatok, példának okáért, hogy a Duna–Tisza köze alatt gazdag szénlelőhely bújik meg, az ókori Mezopotámiában viszont modern kori víztározók húzódnak.
Magunkfajta hozzá nem értő ilyenkor mindig elcsodálkozik, hogyan születnek az efféle hibák, kinek jut eszébe egy komplett ókori mezopotámiai térképre jóval későbbi víztározókat belerajzolni, hacsak nem a gyerek volt az. A térképész hazaviszi a munkát, a gyerek meg átrajzolja. Az Oktatásfejlesztési Intézet rendszere szerint ugyanis a tankönyv úgy készül, hogy felkérik a legjobb szakírókat, akik leadják az anyagot, majd „valakik összegyúrják, esetenként átdolgozzák"; ha aztán az átdolgozó személy hobbija a geológia, akkor új vaslelőhelyek kerülnek a térképre, ha megrögzött nacionalista, akkor a német nemzetiségi öltözéket magyarnak írja át az ábrán.
