Csodálnám Kiss Péter nyilatkozatainak bölcsességét, a konfliktus kiélezésével szemben a megegyezésre irányuló törekvését. Ez is hozzájárult vitathatatlan tekintélyéhez, ahhoz, hogy ellenfelei is tisztelettel beszéltek vele és róla.
Pályakezdőként nagy megtiszteltetésnek tartanám, ha bekerülnék egy általa vezetett csapatba, hiszen Kiss Péter kétségkívül az MSZP legsokoldalúbb politikusa volt. Öt kormányban töltött be miniszteri posztot, a legnehezebb területeken irányított. Volt miniszterelnök-helyettes Bajnai Gordon kormányában, ahol meghatározó szerepe volt abban, hogy a válságot Magyarország lakossága kevésbé szenvedte meg, mint jó néhány uniós tagország állampolgárai. Több alkalommal is irányította a Miniszterelnöki Hivatal nagy áttekintő és összehangoló képességet igénylő munkáját, illetve a munkaügyi és szociális tárcát.
Azért is dolgoznék szívesen vele, mert „csapatjátékos” volt. Munkatársait kizárólag a teljesítményük alapján válogatta ki. Sok vezetővel ellentétben nem igényelt tőlük lojalitásnak beállított alázatot és hízelgést, „csupán” színvonalas munkát. Amikor 1998 nyarán az MSZP elnökévé és a parlamenti frakció vezetőjévé választottak, Kiss Péter lett mindkét poszton a helyettesem. Egy kormányzást éppen elvesztő pártba nem könnyű lelket verni, szinte lehetetlen helyreállítani a győzelembe vetett hitet és győzelemre vezető politikai programot kidolgozni. Hogy ez sikerült, abban nagyon nagy szerepe volt Kiss Péternek.
Lendvai Ildikó Kiss Péterre emlékezve úgy fogalmazott, hogy akinek Péter a helyettese volt, az száz százalékig számíthatott rá. Nem az első számú vezető mögött állt, hanem mellette, de néhány centiméterrel hátrább. Ezt tapasztaltam magam is. Ez illett személyiségéhez. Nem szerepelni, hanem használni akart. Egyetértek Lengyel Lászlóval, aki szerint Kiss Péter bebizonyította: a politika lehet becsületes foglalkozás is. Egyetértek Bajnai Gordonnal is, aki szerint Kiss Péter több volt, mint politikus, államférfiként emlékezhetünk rá.
Kiss Péter baloldali elkötelezettsége mentes volt a demagógiától, modern, európai irányultságú volt. Baloldaliságának pillére volt a demokratikus értékrend és a társadalmi igazságosság. Egyáltalán nem közhely azt mondani, hogy Magyarország, a demokratikus baloldal, az MSZP helyzetében most különösen nagy szükség lenne rá. Halála pótolhatatlan veszteség, de életműve példaként velünk marad. Tegyünk meg mindent, hogy a baloldali érzelmű, ám még tapasztalatlan fiatalok az ő példáját kövessék, az ő politikai örökségét váltsák valóra.
A szerző az MSZP volt elnöke
