galéria megtekintése

Egy kutya, két macska

Az írás a Népszabadság
2015. 04. 07. számában
jelent meg.


Tamás Ervin
Népszabadság

Nincs messze az idő, amikor az illetékes bejelenti, hogy a lefoglalt ingó és ingatlan vagyon értéke több, mint a kár összege, ezért az államháztartás, így az adófizetők is tulajdonképpen nyertek a két brókerház és a Quaestor bedőlésén. A pozitív egyenleg kihirdetésekor kínos kötelességének tesz majd eleget Lázár János és Rogán Antal: a hamarjában összehívott sajtótájékoztatón köszönetüket kell hogy kifejezzék Gyurcsány Ferencnek, az MSZP-nek, a pénzügyi felügyelet és a Magyar Fejlesztési Bank akkori fejeseinek, hiszen – mint a számok igazolják – gondos gazda módjára jártak el. De kihúzott derékkal állja majd az újságírók rohamát a sokat támadott két miniszter, Szijjártó Péter és Fazekas Sándor is, nem beszélve az előzetesben raboskodó urakról.

Szóval, Lázárék helyében jobban meggondolnám, mit mondok, bár most már mindegy, mert ennyi süketelés, egymást keresztező nyilatkozat, lódítás és okoskodás után már nehéz lesz a bocsánatkérés. Miután azok, akik károsultaknak hitték magukat, megnyugodva fognak visszatérni otthonaikba, és a költségvetési szervek, valamint az önkormányzatok újult erővel bízzák a brókerekre forrásaikat, a spekuláns szó megint szép lesz, a bizalom újraépül, ismét lehet politikai tőkét kovácsolni a banktőkéből és viszont. A győri futballcsapat feje fölül is elszállnak a fellegek, tulajdonosát kis házi ünnepség keretében fogadják vissza a Magyar Labdarúgó Szövetség elnökségébe, az Audi marketingesei az ETO öltözői fogasára akasztják az A6-osok kulcsait, Orgován Tápióság díszpolgára lesz.

Az elemzők szerint az egész történetből csak a Szijjártó–Tarsoly avatási fotó marad meg az emberek emlékezetében, ahogy önfeledt mosollyal vágják át a nemzetiszínű szalagot, amely – mint ma már tudjuk – egy tetemes veszteséget felhalmozó stadion-kereskedelmi egység-szálloda komplexum elkészültét ünnepelte. Senki nem hitte volna, hogy egy ilyen gigaprojekt Madridba, Münchenbe vagy Manchesterbe való, Győrbe, de még Felcsútra is, kevésbé. Üres üzletek, kongó hotel, kevés néző jellemezte a létesítményt, amely most zár alá vétetett, és ezzel új időszámítás kezdődhet az életében, ahogy remélhetőleg a többi lefoglalt vagyontárgy számára is.

 

A fotó, meg talán Béla délceg alakja tényleg beleivódik emlékezetünkbe, de azt hiszem, hogy jóval több képtelenség gyűlt itt össze annál, mint hogy az úgynevezett átlagember hevenyészett ítéletalkotása ne menjen kissé messzebbre, mélyebbre – még akkor is, ha nem ért vagy ismer minden részletet. A fővárosi főügyész is a nehezen átlátható helyzetet ecseteli, keserű, egyben gúnyos hangon kel ki a hatóság lassúságát ostorozó kritikákkal szemben. Határozottan állítja, hogy emberei minden dicséretet megérdemelnek, hiszen napok alatt zár alá helyezték azokat az értékesíthető tételeket, amelyek becsült értéke közelében van az okozott kárnak. Érzékelve a gazdasági konjunktúrát, a javuló mutatókat – ebben akár vigaszt is lelhetnénk.

Bár nem ide tartozik az adoma, de áttételesen talán mégis: a kutyabarát büszkén meséli ismerősének, hogy százezer forintért sikerült eladnia kedvenc ebét. – Azt a kedves kis korcsot? – kérdi tőle hitetlenkedve a másik. – Igen! – hangzik a válasz. – Kaptam érte két ötvenezer forintos macskát!

Ennyit a becsült értékről meg a vételárról.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.