Egy közléshez

Kérdés ugyanis van elég.

Ami haladéktalanul feleletet igényel, az a második világháború óta nem látott nagyságú és borzalmas jelenetekkel hömpölygő exodus által előidézett helyzet.

Amikor Anna B. Jenssen, a Morgenbladet főszerkesztője megkeresett bennünket azzal, hogy – számos európai újsággal közösen – részt vennénk-e egy speciális, a csúcstalálkozóra készülő uniós vezetőknek szóló nyilatkozat megalkotásában, körülbelül egy perc harminc másodperc alatt megegyeztünk a főbb pontokban s további nettó fél óra alatt a deklaráció teljes szövegében. A lapunk 3. oldalán olvasható nyilatkozat esszenciálisan tartalmazza mindazt, ami a menekültügyről gondolható, ami elképzeléseink szerint legalább iránymutatásként szolgálhat. A szöveg nyomán nyilván nem oldódik meg azonnal a fölöttébb komplex helyzet, ám közlésével is jelezni akarjuk: az Európai Unió vezetőinek – most már – egyértelmű és határozott lépéseket kell tenniük az ügyben.

A magunk részéről – e pillanatban – ennyit tudunk tenni; ha úgy tetszik, ekkorát tudunk kiáltani. Ahogyan Baba, a hatalmas szakállas segítő a Keleti pályaudvaron a szerencsétlen, kimerült gyermekeket ringatja; ahogyan az egészségügyis a sebeket kötözi... S most majdnem azt írtam: ahogyan Ferenc pápa útmutatása alapján az egyháziak is eljárnak. De nekünk itt, Magyarországon például tudomásul kellene vennünk, hogy akadnak helyzetek, amelyeket eluralnak a hirtelen fontossá lett, de működésképtelen szabályok.

E közös állásfoglalás megoldást kér, következésképpen – ezt sem árt aláhúzni – nem valami vagy valakik ellen szól. Ettől még lehet zajosan vitatkozni határvédelmen meg kvótarendszeren, végiggondolhatjuk azt is, pontosan milyen összetételű és milyen életfelfogású az Európába özönlő tömeg; nem utolsósorban –az utóbbi félmondatból következően – milyen veszélyeket hordoz magában a beáramlás. És milyen esélyeket. Az érkezőknek az életre, nekünk pedig arra, hogy egy keménységében is emberséges Európára ismerjünk.