Hálás vagyok Bauer Tamásnak, hogy a Mi az igazi képviselet? című cikkében reagált a határon túli magyarok országgyűlési képviseletének átalakítására tett javaslatomra. Írásában azonban több tárgyi és logikai tévedés is volt.
Azt kezdeményeztem, hogy a külhoni magyarok ne a magyarországi pártlistákra szavazzanak, hanem egyetlen választókerületet alkotva egyéni jelöltek közül válasszanak egy országgyűlési képviselőt. Ezzel az egyéni képviselet elvének jelképes erősítését is szeretném elérni, közeledve egy új képviseleti modellhez, amely szorosabbra fűzné a választó és a képviselő közötti kapcsolatot. Bauer Tamás viszont inkább visszavenné a határon túli magyaroktól a választójogot, s elvi szinten is bírálja a felvetésemet.
Tiszteletre méltó Bauer következetes álláspontja, de nem megvalósítható. Az ok egyszerű: szerzett jogot nem veszünk el. Ez az elv fontosabb, mint a határon túli magyarok választójogára vonatkozó álláspont változatlansága. Ma már értelmetlen is arról értekezni, hogy „jár-e" a külhoni magyaroknak a választójog, vagy sem. Ez legitim vita volt 2010 előtt – magam is kifejtettem akkor az álláspontomat –, ma már nem az. Bauer érvelése a múltban tökéletesen helytálló lett volna, de ma már nem az. Ma már csak azon érdemes vitatkozni, hogyan tehetnénk igazságosabbá, minden választópolgár számára elfogadhatóbbá a külhoni magyarok választójog-gyakorlásának a módját.
