Nem arra gondolok, hogy a Fidesz úgy terjesztette ki a határokon túlra a választójogot, hogy a 2010-es választási győzelmük előtt hol agyonhallgatták, hol tagadták, hogy ilyesmire készülnének. Arra gondolok, hogy itt állunk 2015-ben egy olyan parlamenttel, ahol egy fia külhoni képviselő sem ül, pedig állítólag történelmi siker az új magyar „nemzetpolitika”. Arra gondolok, hogy csak arra kellettek a határon túli szavazatok, hogy a Fidesznek több mandátuma lehessen, és nem arra, hogy ténylegesen megjelenjen a magyar törvényhozásban a határon túli közösségek hangja. A Fidesz – mint minden létező társadalmi csoportra – a külhoni magyarokra is csak saját hatalmi érdekeinek eszközeiként képes tekinteni.
A külhoni magyarok döntő többsége viszont jóval bölcsebbnek bizonyult a kormánypártnál, és nem kívánt asszisztálni a „nesze semmi fogd meg jól”-ajánlathoz. Kétszázezren sem regisztráltak, és végül 130 ezren sem szavaztak érvényesen. Ugye senki nem gondolja, hogy ez a lanyha érdeklődés a nagy pátosszal hangoztatott nemzetegyesítés jele volna? Nem, ezt még Semjén Zsolt sem gondolhatja, bár vélhetően ő mégis elégedett, mivel nem tapasztaltuk, hogy bármi dolga lett volna az elmúlt öt évben azonkívül, hogy szavazatokat csatornázzon be a Fidesz (pardon, a Fidesz–KDNP) listájára. Ennyi sikerült. Nem sok, de ahhoz elég volt, hogy a kétharmadot épphogy elérjék; még jó, hogy Veszprém résen volt, és az első adandó alkalommal le is bontottuk a kétharmadot.
Most ideje, hogy lebontsuk ezt a hazug álképviseleti rendszert is, és megvalósítsuk a külhoni magyarok tényleges parlamenti jelenlétét.
A mindenkori kormány- és ellenzéki pártoktól független, kizárólag a külhoni magyarok érdekeit szem előtt tartó helyi képviselőnek kell helyet kapnia a parlamentben. Ez lenne jó a határon inneni és túli magyaroknak egyaránt. Ráadásul egy nagy legitimációval rendelkező, a frakciófegyelem által nem kötött parlamenti képviselő aktivitása még a baloldalon élő sztereotípiákat is lerombolná, párbeszédet kezdeményezne. Ha valaminek, ennek volna nemzetpolitikai hozadéka.
Azt kezdeményezem tehát, hogy a magyarországi lakcímmel nem rendelkező választópolgárok ne a számukra érdektelen pártlisták közül válogathassanak, hanem maguk közül válasszák ki azt az embert, aki az érdekeiket képviselheti a magyar parlamentben. Ő lenne a 107. egyéni képviselő, miközben a listán kiosztható mandátumok száma 92-re csökkenne. A magyarországi szavazatokhoz képest tehát változatlanul kisebb súlyú lenne a külhoniak szavazata, de a jelentősége mégis sokszorosára nőne.
Még mielőtt a baloldalon bárki szívbajt kapna, hogy külhonban fognak eldőlni a választások, és egy életre bebetonozódik a Fidesz, hadd tegyem világossá, hogy ettől nem kell félni, sőt. A javaslatom ugyanis megszüntetné az állandó matekozást is. Emlékszem, 2013–2014-ben minden héten újabb elemzések jelentek meg a határon túlról érkező voksok várható súlyáról. A kezdeményezésemmel ezek a spekulációk is megszűnnének, és jóval érthetőbb lenne az is, melyik szavazat hogyan válik mandátummá. A külhoni voksok, a részvételtől függetlenül mindenképp egy parlamenti helyet eredményeznének. Se többet, se kevesebbet. Igaz, ez a mandátum nem a Fideszé, nem a Jobbiké, nem a baloldali pártoké lenne, hanem a külhoni magyaroké.
Ennek kapcsán bizonyosan megint feléled a vita arról, hogy miért szavazhat egyáltalán az, aki nem él itt, és nem viseli döntésének következményeit. Magam is hasonlóan vélekedtem korábban – ezt nyilván mostani javaslatom nyomán felidézik majd a kormánypárti politikusok. Ám itt szeretném tisztázni: mivel képviselőként is inkább maradtam civil polgár, mint politikus, el tudom ismerni, ha tévedtem. Megismerve a határon túli magyar emberek érzelmi és értelmi érveit, képes voltam változtatni véleményemen.
És van még valami: nehéz volna vitatni, hogy a magyar parlament döntéseinek csak jóval kisebb része érinti a külhoni magyarok életét azokéhoz képest, akik itt élnek. Sokáig leginkább emiatt nem értettem egyet a határon túli magyarok szavazati jogával, de ennél sokkal határozottabban vallom, hogy senkinek sincs joga szerzett jogot elvenni, mindenki számára elfogadhatóbb megoldást viszont lehet keresni. A jelenleg kialakult helyzetben – úgy vélem – az a helyes, ha azt mondjuk, szavazzanak a külhoni magyarok, de másképp, számukra is vonzóbban és hasznosabban. A hatályos szabályozás ugyanis tényleges képviseletet nem biztosít nekik.
A kezdeményezésem túlmutat a szavazás módjának kérdéskörén: az egész választás alapját, a politikai rendszer lényegét érinti, s nem mellesleg a nemzetpolitikai hatása is jelentős. A Fidesznek valójában nincs nemzetpolitikája, csak nemzetieskedő politikája van. A külhoni magyarokra is csak úgy tekint, mint szavazógépekre, ezért nem teremtette meg a tényleges parlamenti képviseletüket. Na meg azért sem, mert nincs szükségük egy nagy legitimációval rendelkező, a frakciófegyelem által nem kötött parlamenti képviselőre, aki urambocsá’ még kritizálná is a kormány határon túli zsákmányszerző politikáját.
Én az első lépést megtettem: benyújtottam a változtatáshoz szükséges törvénymódosító javaslatot. Vágjunk bele, várom a támogatókat! A Fidesz általában nem arról híres, hogy ellenzéki indítványokat támogatna, de kíváncsian várom, milyen álkifogást talál egy olyan kezdeményezés elutasítására, amely ténylegesen erősítené a nemzeti összetartozást.
A szerző független országgyűlési képviselő.
*
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
