Megmondom őszintén, én itt a Dél-Alföldön sehol sem látok olyan rettenetes munkaerőhiányt, mint amilyenről szinte már minden nap lehet olvasni a magyar médiában. Keddi lapunkban például arról adott hírt Batka Zoltán, hogy a McDonald’s a fővárosban az év eleje óta tízszázalékos béremelést hajtott végre, személyzeti fogyasztást biztosít, valamint akár 100 ezer forintig támogatja dolgozói tanulmányait. Sőt még egy évig ingyenes lakhatást is biztosít számukra a város peremén lévő apartmanházak valamelyikében.
Hajba Ferencnek a határvadász-toborzásról szóló hétfői riportjában pedig azt olvasom: egy 46 éves (vagyis az emelkedő nyugdíjkorhatártól még fényévekre lévő, de amúgy a munkáltatók szempontjából már ősöreg) férfi azért áll határvadásznak, mert a nagy munkaerőhiányban hol targoncásként, hol sorkiszolgálóként dolgozik győri világcégeknek, de külső vállalat alkalmazásában. Háromhavonként változik a munka, a helyszín, mindössze negyedévekre kötnek vele szerződést. Ezekhez a fényes multiglobális lehetőségekhez képest választja a még fényesebbet: hogy leszerződjék Orbánhoz határvadásznak, és gyakran távol a családjától, a röszkei kerítés mellett porban, esőben, éjjel-nappal járőrözzék és tuszkolja visszafelé a migránsokat Szerbiába.
Ez volna hát a hihetetlen munkaerőhiány. Olyan fontos körülményekről szó sem esik, hogy mennyit kerestek eddig a McDonald’sban a dolgozók, mihez képest számítódik az a 10 százalékos emelés. Hogy számolják ott a műszakpótlékot, hogyan kompenzálják a szombatot és a vasárnapot, van-e például kollektív szerződés. Az, hogy a Meki most személyzeti fogyasztást biztosít, arról árulkodik, hogy eddig nem biztosított. Vagyis a nyomtató lónak igenis be lehetett kötni a száját, a bérrabszolga csak akkor ehetett abból, amit készített, ha kifizette. Azt is jó lenne tudni, mit lehet megtanulni 100 ezer forintért a magyar oktatási piacon.
