Zürich: a világ legnagyobb kisvárosa
Mert az igaz ugyan, hogy Zürich tiszta, s a Bahnhofstrasse flaszteréről - ahogy James Joyce mondta - tányér nélkül felkanalazhatunk egy minestronét, de ne feledjük, hogy a városi magisztrátus (korabeli iratokból tudjuk) már 1319-ben megbüntette azt, aki a szemetet az ajtaja elé szórta. Igaz az is, hogy ez a város - London és New York után - a világ harmadik bankmetropolisa, s a bankok székhelyén, a Paradeplatzon öt emelet mélységben (csak lefelé tudtak terjeszkedni) pihen az arany, de tény az is, hogy már a XV. században száz tallér pénzbírságra büntettek egy céhmestert, mert nem átallott hivalkodó módon aranyórát hordani. Márpedig Zürich puritán: a "zürichi gnómok" többsége (így gúnyolják Európa-szerte a bankárokat) ma is kerékpáron jár munkahelyére, s ha valaki Rolls-Royce-szal kanyarodik a Rathaus elé, akkor tulajdonosa holtbiztosan nem svájci, hanem valamelyik éhező afrikai ország exdiktátora. És végül igaz az is, hogy Zürich amolyan svájci kirakat, hiszen természeti szépségei (a vakítóan kék Zürich-tavat az Alpok havas hegycsúcsai szegélyezik, a város közepén az elegáns Limmat csordogál) a még oly nagyon elkényeztetett alpesi országban is különlegesek. Zürichnek mégsem ezek a titkai.
Zürich titka az, hogy lakható város. Emberléptékű. Egyszerre elegáns és népies, biedermeier kisváros és lüktető metropolis. Elég, ha a zsúfolt Rämistrasséről befordulunk az Oberdorfba, s máris évszázadokat repültünk vissza az időben. A Trittligassén tyúkok kapirgálnak, a manzárdok ablakaiban muskátlik piroslanak, a szűk sikátorokban, ha kinyújtjuk a karunkat, mindkét ház falát megérinthetjük. A kis kutak csobogása (a városban közel ezer [!] szökőkutat tartanak számon) a középkort idézi, s csak az autók távoli zúgása emlékeztet arra, hogy nem egy XVI. századi mezővárosban sétálunk, hanem egy XXI. századi metropolis Dörfli nevű negyedében, ahol a házaknak ma is nevük van, mint Üres zseb, Bolond szél, Kenyérkosár.
Sokan ezért nem is tudják eldönteni, hogy a világ legnagyobb kisvárosában vagy a legkisebb nagyvárosában sétálnak-e.
De hogy teljes legyen irigységünk, hadd említsem meg, hogy a Limmat-ban és a Zürich-tóban ma is több mint húsz halfajta él, s Zürich közel hat hektár zöldövezetével a világ legtisztább levegőjű városa. Persze Zürichnek vannak ellenségei is. Radetzky marsall ezt írta a XIX. században: "Zürich egy közepes kisváros, amely megtévesztően hasonlít egy nagyvárosra." Eleinte engem is zavart a város rejtett, ám mégis lépten-nyomon érzékelhető gazdagsága. Először zavart a pedantéria, az érthetetlen nyelv, a züritüütsch, amelyhez, legalábbis maguk közt, feltétlen ragaszkodnak, de lassan átengedtem magam a részletek varázsának.
Elég végigsétálni a Limmat bal partján, a céhházak között, elidőzni a két hajdani kolostort (a Fraumünstert és a Grossmünstert) összekötő hídon, felhörpinteni egy pohár bort az emigránsok és a dadaisták egykori törzshelyén, a Café Odeonban, körbejárni a városházát, hattyúkat etetni a rakparton, vagy egyszerűen beülni a Fraumünsterkirche szentélyébe, amelynek hatalmas, ólomkristály ablakait Marc Chagall tervezte a múlt század hetvenes éveiben. A hihetetlen színekben pompázó "Próféta-, Jákob- vagy Zsidóablakot" szemlélve az ember rádöbben, hogy ennek a városnak a hangulatát a részletek varázsa adja, s megérti, miért mondta Thornton Wilder, hogy ez az egyetlen város a Földön, ahol élni tudna.
Az ínyencek eldorádója másfél ezer éttermével. A zürichi konyha világhírű, épp úgy, mint a svájci óra vagy a csokoládé. Ebben a városban a gasztronómia szentség: "Nem azért eszünk, hogy éljünk, hanem azért élünk, hogy együnk!" Néhány zürichi ételkülönlegesség: Züri Geschnätzeltes (borjúhús gombával, fehérboros tejszínes szósszal), Kulttel (pacal), Müüslichüechli (rántott zsályalevél), bár ezt még szerintem magyar nem ette, mert úgysem tudja kimondani, Chüeche (almatorta).
Sechselauten (Télégetés): XIV. századi ünnep, amelynek csúcspontja a Böög, a hatalmas máglyára állított vattaember elégetése. A Zürcher Fastnachtot (farsangot): hamvazószerdán és az azt követő héten tartják, csúcspontja a művészkarnevál az óvárosban. De ezenkívül van kőlökés, zászlóhajigálás, számszeríjlövészet is.
