Séta Soroksár zöld kertjében

A Soroksári Botanikus Kert az úgynevezett iskolakertek közé tartozik: elsősorban a szakmai oktatás, a kutatás, a nemzetközi szaporítóanyag-cserék lebonyolítása a feladata. A képzetlen látogatóval pedig azt szeretné megértetni, amit már Jávorka Sándor botanikus megfogalmazott: a műveltebb európai népek általános műveltségéhez hozzátartozik legalább hazájuk néhány száz, legjellegzetesebb növényének név szerint való ismerete. Önbizalmunk e tekintetben nem is szenved csorbát, egészen addig, amíg el nem érünk egy csatorna partjáig, ahol a Kárpátok növényei közt fel nem fedezzük az óriás levelű tököt. Amiről egy perc alatt kiderül, nem tök, hanem közönséges acsalapu.

Már megcsodálhattuk a főbejárattól jobbra a mátrai ősjuhart, a Dabasról származó bibircses nyírt, az ezüstös homoktövist és a cserszömörcéket. Balfelé átjutottunk Észak-Amerikába, láttunk vörös tölgyeket és nyárfákra futó parti szőlőt, s a sajmeggyet, amely ha virágzik, óriási menyasszonyi csokorhoz hasonlít.

Mintegy véletlenül leltünk rá a vadrózsafajok élőgyűjteményére, ahol kiderült: valamenynyi itt telepített növényt eredeti termőhelyéről hozott sarjból nevelték. A parlagi rózsák mögül, a magas törzsűek felől zöld alma illatát kellett volna hoznia a szélnek, mi azonban jobbra fordultunk, hogy a borfát megpillanthassuk.

Lehetetlenség lenne felsorolni, mi minden fedezhető fel pár órás bandukolással a kertben, ahol a növényföldrajzi egységekbe telepített növények segítségével Kelet-Ázsiából átsétálhatunk Közép-Ázsiába, majd a mediterrán vidékre, netán a Kaukázusba vagy a magyar homokpusztákra. Utóbbi dombjáról lejőve egy tó partjára érünk, ahol a hamvas fűz szebb, mint akármely angolkert nyírott különlegessége.