Felfedezésre vár a váci vár
A város Géza király nevű tere a középkori vár területére esik. Ezen a téren állt az első székesegyház, melyet fogadalmához híven I. Géza király építtetett. A Képes Krónika szerint ebben a székesegyházban temették el a királyt. I Géza sírja eddig nem került elő, s ha itt is lenne, a későbbi építkezések miatt valószínűleg elpusztult. Utoljára 2002-ben végeztek ásatásokat a vár területén - akkor és korábban is a helyi önkormányzat finanszírozta a feltáró munkákat. A területről számos lelet került elő, de ha valaki olyan bemutatóhelyet keres, amely kimondottan a várral foglalkozik, annak történetét, tárgyi emlékeit foglalja össze, akkor csalódik. Ilyen hely nincs. Marad a vármaradvány körbejárása. A vár bejáratát védő torony, azaz a barbakán maradványai a ferencesek templomával szemben épült középiskola udvarán, a rekonstruált ágyúterasz a templom mögött, a Duna-parti részen látható. A terasz falán 2000 óta áll I. Géza király szobra. Az évszázados kőfalakra a gondos utókor védőfalat emelt. Többméteres, masszív történelem magasodik így a sétány mellett.
Vácot az országon belül elfoglalt központi fekvése, jelentősége miatt a hadi események mindig elérték. A tatárok hadjárata 1241 tavaszán sújtott le a településre: a támadók felgyújtották, elpusztították a vártemplomot és a környező püspöki központ épületeit az odamenekülőkkel együtt. A tatárok kivonulását követően az ország újjáépítéséről állítólag éppen Vácott tanácskozott IV. Béla király főuraival. A romok helyreállításában jelentős szerepet játszottak az uralkodó által behívott német telepesek. A vár a tizenötödik század második felében élte virágkorát, amikor Báthory Miklós váci püspök utasítására itáliai mesterek a reneszánsz ízlésvilág szellemében formálták át a várost. A korabeli feljegyzések szerint az egyházi épületben négy kápolnát és 13 oltárt létesítettek.
A XVI. században mind a Habsburg-hadvezetés, mind a törökök fontosnak tartották, hogy hatalmukban tartsák a dunai közlekedés ellenőrzésére kiválóan alkalmas váci várat. Bár olasz mérnökök tervei alapján alkották meg korszerű ágyúállásait, ennek ellenére mégsem számított nagyobb végvárnak. A megszálló törökök a feltétlenül szükségesen túl nem építkeztek a várban. A székesegyházat itt is dzsámivá alakították át, mellé pedig minaret került. Katonai jelentősége mellett a város jelentős bevételt is jelentett a szultáni kincstárnak azzal, hogy Alföldről a Dunántúlra itt hajtották és vámolták meg a szarvasmarhákat.
A vár végső lerombolását 1684 őszén a budai pasa rendelte el, nehogy a császári seregek bázisul használhassák. Néhány évtizeddel később a ferences szerzetesek megépítették székesegyházukat és mellé kolostorukat - barokk stílusban, részben a várfal köveinek felhasználásával.
