Paulovits Dénes, az 1990-ben alapított, hajókat építő Pauger Carbon Composites tulajdonosa és zseniális tervezője a 2012-es verseny előtt fél évvel kezdett el a kétárbocos koncepciójával foglalkozni. A tervek Józsa Márton kezébe is eljutottak, aki azonnal fantáziát látott a különleges hajó ötletében, és beszállt a megvalósításba.
|
Az első útjuk maga volt a verseny
Turcsi Gábor / MTI |
Az ötven láb hosszú katamarán pár nappal a júliusi Kékszalag előtt készült el Paulovits műhelyében Kápolnásnyéken. (Ez a műhely a világ élvonalába tartozik a karbontechnológia és -gyártások területén, több országba szállítanak szénszálas árbocokat, és itt készül többek között az Amerika Kupája meghatározó vitorlázója, Russell Coutts tervezte RC44-es jachtflotta is.)
Különleges katamarán
Paulovits Dénes a kétárbocos katamaránt tekintélyes méretű, 50 láb (15 méter) hosszú testekre ültetett kettő darab, egyenként húsz méter hosszú árboccal álmodta meg, ezáltal megduplázva a felhúzható vitorlafelületet, ami extra felhajtóerőt generál. Az árbocokat egymáshoz két merev tartóval rögzítette, ezzel jelentősen csökkentve az árbocok, az árbocmerevítő állókötélzet és a hajó összsúlyát. A hajó kilencméteres szélességével biztosítja a szükséges visszaállító nyomatékot, illetve lehetővé teszi, hogy az egymás mellett elhelyezkedő vitorlák ne zavarják egymást, miközben maximális hatékonysággal működnek.
A hajóval csak pár órát mehettek a tókerülő verseny előtt, így a teljesen ismeretlen szerkezettel való vitorlázás, és hogy egyáltalán működik-e a furcsa árbocrendszer, nagyon rizikós vállalkozásnak tűnt. Erre a tengeren edzett és a legjobb hazai vitorlázókból összeállított, igen magas problémamegoldó képességekkel bíró Wild Joe Sailing Team csapata vállalkozott csak.
Némi túlzással őrülteknek tekintették a csapattagokat, hogy úgy vágtak neki a versenynek, hogy élesben ki sem próbálták a katamaránt.
|
Az erős szél segítette a rekord elérését, de csak azért, mert az elmúlt időben folyamatosan fejlesztették ilyen időjárásra is a hajót
Turcsi Gábor / MTI |
„Vakmerő vállalkozás volt” – ért egyet a bírálókkal Gémesi Jóka, a csapat sajtófőnöke, de az idő őket igazolta, hiszen 2012-ben a Fifty-Fifty 10:34 órás idővel ért el új csúcsot, megdöntve a napjainkban is futó Nemere II cirkáló 1955 óta élő 10 óra 40 perces tókerülő rekordját. Már azt a hat percet is megsüvegelte a szakma, de az idei verseny után fejet hajtott, hiszen nem hat percet, hanem három óra húsz percet faragtak le rekordidejükből.
Az eredményt nem adták ingyen, nem lehet csupán és pusztán az idei versenyen kedvezően, a Balaton teljes hosszában állandóan fújó szélnek köszönni a csúcsdöntést. Gémesi Jóka szerint az elmúlt másfél év folyamatos fejlesztésekkel telt. Módosítottak az erőátviteli rendszereken, újratervezték az összekötő és feszítőrendszereket, fejlesztettek a kormányokon, és a vitorlázaton is sokat alakítottak, hogy erős szélben is biztonságosan haladjon a katamarán.
|
Az új-zélandi Russell Coutts (jobbra) ellát Kápolnásnyékig
Nikola Solic / Reuters |
Mégis mitől ilyen gyors a Fifty-Fifty? Gémesi Jóka szerint a két árboc nagyobb vitorlafelület használatát engedi úgy, hogy nem az árboc hosszát növelik, így a hajó megtartja a stabilitását. A rudazat elhelyezése nem klasszikus módon egymás mögé, hanem egymás mellé került, így a két különálló vitorlázat között is sajátosan generálja a szelet a katamarán.
A szénszálas, kompozithajó méreteihez és vitorlázatához képest extrém könynyű, a húsz méter magas árbocokra húzott óriási, 420 négyzetméternyi vitorlázatnak mindössze 1650 kg-ot kell meghajtania.
A katamarántestek a vízben lényegesen kisebb közegellenállást fejtenek ki, mint egy hagyományos egytestű hajó. A közegellenállás tovább csökken, ha a hajó „egy talpra áll”, vagyis megdől és kiemelkedik az egyik teste. A szél sebességének háromszorosára is képes menetben ez a hajó – és ami világviszonylatban is unikum, hogy már egészen kis szélben is –, ezért könnyedén egy talpra állítható.
|
Gyorsan egy talpra áll
Gémesi Jóka |
A technikai újítások között szerepel, hogy a dupla árboc hidraulikusan forgatható, ezzel tovább növelve a hatékonyságát, hasonlóan az egyárbocos katamaránokhoz, de itt az összekötési pontok megoldása egyedi módon teszi ezt lehetővé. Mivel az összvitorlázat két árboc között oszlik el, ezért az egésznek a súlypontja alacsonyabban helyezkedik el. Ezért tud ennyire gyors lenni ez a hajó.
Ezen újítások összessége hozta meg a szenzációs eredményt, ám a mostani rekordon is lehet még faragni. A verseny után Józsa Márton kormányos az InfoRádiónak arról beszélt, hogy tavaly nyáron futottak egy rekorddöntő Keszthely–Balatonkenese távot 2 óra 50 perc alatt. Akkor a szél iránya ideálisabb volt.
Gémesi Jóka erre az időeredményre alapozva úgy véli, hogy a mostani 7 óra 14 perces Kékszalag-időt legalább egy órával csökkenteni tudja a Fifty-Fifty, sőt akár hat órán belül is megfuthatja a Kékszalag-távot. Ennyi időtartalék mindenképpen volt az idei versenyben. Ha ez igaz, a Fifty-Fiftyt külön kellene indítani a versenytársak mentális épségének megőrzése miatt. Hiszen milyen verseny az, ahol már a startnál ismert a győztes?
A csapat más oldalról közelíti meg ezt a helyzetet. Meggyőződésük, hogy innovációik érdemben segítik a hazai vitorlázás fejlődését. A hírük mindenesetre nemzetközi lett, a külföldi menők igazi versenytársakként tekintenek rájuk. Ők pedig abban bíznak, hogy mielőbb megjelenik egy másik hazai építésű gyors hajó. Hogy verseny legyen a verseny.
