Buda környéki erdőkben már néhány évvel ezelőtt találkoztak magányos aranysakálokkal. Mára az őshonos állatfaj ismét biztosan jelen van. A napjainkban inkább csak a Toldi toportyánjaként ismert állat emberre nem támad.
A közepes kutya méretű ragadozó magától jelent meg ismét a parkerdő területén, nem kellett betelepíteni. Az aranysakál az 1800-as évek végén szorult ki Magyarországról, az ezt követő időkben mindössze kétszer láttak toportyánt hazánkban: egyet 1937-ben és egy másikat 1942-ben. Emiatt – a rókával vagy a farkassal ellentétben – a közvélemény is kevéssé ismeri a gyakran nádi farkasként vagy kis farkasként emlegetett állatot.
 |
| Fotó: Vajda Bertalan / Pilisi Parkerdő Zrt. |
Miután az élőhelyét jelentő vizes területek megfogyatkoztak, és a 20. század második harmadáig a ragadozó fajokat előszeretettel irtották, az aranysakál eltűnt az országból. A Balkánon, főképp Görögországban és Bulgáriában maradtak fenn életképes állományai. Innen, a volt jugoszláv államokon keresztül települtek vissza Magyarországra. A '90-es évektől fogva Somogy, Baranya és Bács-Kiskun megyéből terjedt tovább. Ma, 2016-ban már százas nagyságrendű állománnyal van jelen a főváros környéki erdőkben.
