galéria megtekintése

Visszahódítják az aranysakálok a Pilist

0 komment

NOL

Buda környéki erdőkben már néhány évvel ezelőtt találkoztak magányos aranysakálokkal. Mára az őshonos állatfaj ismét biztosan jelen van. A napjainkban inkább csak a Toldi toportyánjaként ismert állat emberre nem támad. 

A közepes kutya méretű ragadozó magától jelent meg ismét a parkerdő területén, nem kellett betelepíteni. Az aranysakál az 1800-as évek végén szorult ki Magyarországról, az ezt követő időkben mindössze kétszer láttak toportyánt hazánkban: egyet 1937-ben és egy másikat 1942-ben. Emiatt – a rókával vagy a farkassal ellentétben – a közvélemény is kevéssé ismeri a gyakran nádi farkasként vagy kis farkasként emlegetett állatot.

Fotó: Vajda Bertalan / Pilisi Parkerdő Zrt.

Miután az élőhelyét jelentő vizes területek megfogyatkoztak, és a 20. század második harmadáig a ragadozó fajokat előszeretettel irtották, az aranysakál eltűnt az országból. A Balkánon, főképp Görögországban és Bulgáriában maradtak fenn életképes állományai. Innen, a volt jugoszláv államokon keresztül települtek vissza Magyarországra. A '90-es évektől fogva Somogy, Baranya és Bács-Kiskun megyéből terjedt tovább. Ma, 2016-ban már százas nagyságrendű állománnyal van jelen a főváros környéki erdőkben.

 

„Az aranysakál rendkívül sikeres állat, ami főképp annak köszönhető, hogy jól működő közösségben él. Kölykeit például a rókánál sokkal hosszabb ideig, jól szervezetten védi” – mondta el a Szent István Egyetem Mezőgazdaság- és Környezettudomány Kar Vadvilág Megőrzési Intézetének igazgatóhelyettese. „Megjelenésében leginkább a rókára hasonlít, csupán színben és méretben adódhatnak különbségek. Elnyújtott üvöltéssel vagy rövid, jellegzetes vonyító és üvöltő hangokkal kommunikál, melyet általában napnyugta után egy órával hallhatunk.”

„Magyarországi táplálkozását tekintve rágcsálóspecialistának mondható, elsősorban a kisemlősöket, a mezei egereket és a pockokat kedveli. Azonban olykor a csülkös állományra, őzre, dámszarvasra, vaddisznóra is szemet vethet. Személy szerint, magánemberként és vadbiológusként is örvendetesnek tartom a visszatérését: én az aranysakálokkal vagyok!” – mondta Dr. Heltai Miklós vadbiológus.

Fotó: Vajda Bertalan / Pilisi Parkerdő Zrt.

A csúcsragadozók fontos tényezői és fenntartói az erdei ökoszisztéma egyensúlyának. Az aranysakálok megtelepedésével az erdei ökoszisztéma gazdagodik, az állat megjelenése javítja az erdő önszabályozó folyamatait is.

Az érdeklődők a Budakeszi Vadasparkban is megismerkedhetnek az aranysakállal, Mucival. A négyéves aranysakál szuka gondozója szerint intelligens, kedves, együttműködő állat. Erről a látogatók is meggyőződhetnek a Muci részvételével tartott tréningeken és látványetetéseken.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető