galéria megtekintése

Nyolcvanéves felvétel rejti az élet bölcsőjét?

5 komment

NOL

Az 1920-as években rögzített felvétel segíthet megfejteni egy rejtélyt, amely régóta nyomasztja a csillagászokat.

Valami nagyon nem stimmel odafönt az égen. Elméletileg a kozmikus háttérsugárzás – amely az ősrobbanás lenyomata – hőmérséklete az egész égbolton majdnem teljesen egyenletes. Azért csak majdnem, mert az univerzum tágul, így a háttérsugárzás hőmérséklete csökken. Ráadásul nemcsak a sugárzás terjed, hanem mi, a megfigyelők is mozgásban vagyunk.

A WMAP műhold képe a kozmikus háttérsugárzás apró egyenletlenségeit mutatja
A WMAP műhold képe a kozmikus háttérsugárzás apró egyenletlenségeit mutatja
NASA

Az egész Naprendszerrel együtt 370 kilométeres óránkénti sebességgel száguldunk az űrben, miközben az egész Tejútrendszer is mozog az egész lokális galaxishalmazzal együtt, melynek a mi galaxisunk is tagja. Összességében nagyjából 600 kilométeres másodpercenkénti sebességgel robogunk egy "Nagy Csábítónak" (Great Attractor) nevezett gigantikus képződmény felé. Emiatt további apró hőmérséklet-ingadozásokat kellene tapasztalnunk a háttérsugárzásban (ezt nevezik Doppler-effektusnak, magyarán vörös/kék eltolódásnak: a távolodó tárgyak színképe a vörös, a közeledőké a kék tartomány felé mozdul el, hasonlóan ahhoz, ahogy a távolodó/közeledő mentőautó szirénájának hangja is magasabb, illetve mélyebb hangfrekvenciák felé tolódik). Ezt a hatást azonban sohasem sikerült laboratóriumi körülmények között megfigyelni a háttérsugárzás esetében.

 

A rejtvényt egy új, Olaszországban végzett kutatás eredményei segíthetnek megfejteni. Egy fizikuscsoport a múlt század húszas éveire visszamenőleg átfésülte rengeteg, teljesen különböző kísérlet adatait, hogy kimutassák az áhított ingadozást. 

A most leporolt régi kísérletek egy része azt kutatta, hogyan képes a fény vákuumban terjedni (az Einstein relativitáselméletét megelőző időkben még tartotta magát az a hiedelem, hogy a fény továbbításához valamilyen közegre van szükség – ezt nevezték éternek). Ezek a kísérletek azonban rendre kudarcot vallottak, mivel a kutatók furcsa, megmagyarázhatatlan energiaingadozásokat mértek, amit akkoriban módszertani hibának tudtak be.

Most derült ki, hogy a mérésekkel nem volt semmi gond: a fluktuációk éppen akkorák voltak, mint amekkora hőmérséklet-ingadozást elvárhatnánk a kozmikus háttérsugárzásban, ha egy 370 km/órával száguldó objektumegyüttes (jelesül a Naprendszerünk) szeli át.

A mostani felfedezés jelentőségét az adja, hogy egyes elméletek szerint a háttérsugárzás "ingadozása" lehet az élet bölcsője: elképzelhető, hogy a kozmikus "háttérzaj" random jelzései indíthatták be az anyag önszerveződését.

A kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás

Az ősrobbanás után nagyjából 380 000 évvel az atommagok és elektronok összeálltak atomokká, és a fotonok (fény) számára a világegyetem átlátszóvá vált. Ebből az időből származik a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás (az egész világegyetemet kitöltő elektromágneses sugárzás), de a világegyetem tágulása miatt a hőmérséklete lecsökkent.

A háttérsugárzás energiaeloszlása 2,725 kelvin hőmérsékletű feketetest-sugárzásnak felel meg, maximuma a mikrohullámú frekvenciatartományban van 160,4 GHz-nél, 1,9 mm-es hullámhossznál. (Wikipédia)

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.