A NASA a következő öt évre 3,4 milliárd dollárt fordít a programra, ez alig valamivel több annál, amit tavaly a távolabbi utakra szánt felfedező rakéták és űreszközök fejlesztésére költöttek, illetve amit az űrsiklóprogram utolsó teljes évében, 2010-ben adtak ki az űrrepülőgépek működtetésére. A jövő évi program számára rendelkezésre álló összegről a végső döntést a kongresszus hozza meg, ám a NASA most arról határoz, hány cég számíthat a további támogatásra. A szakértők zöme két továbbjutóra számít.
|
Musk és Sárkánya
Mario Anzuoni / Reuters |
A NASA mindig is a verseny fontosságát hangoztatta a legbiztonságosabb és megfizethetőbb rendszer kialakítása érdekében, ami azt sejteti, hogy nem szeretne egy cégtől függeni, ha bármilyen műszaki vagy egyéb probléma merülne fel a későbbiekben.
Első megközelítésben a Boeing és a SpaceX a két favorit, ám akármelyikük jut is a második körbe, Florida mindenképp több száz munkahelyhez jut, mert a NASA űrközpontján kívül itt vannak azok a kilövőállomások is, ahonnan a cégek felbocsátják majd űreszközeiket.
A Boeing az űrutazások kezdetétől a NASA beszállítója. Houstoni űrkutató központjában készült az az emberek űrbe szállítására tervezett, ám eddig élesben soha ki nem próbált CS–10 űrkabin, melyet a Kennedy űrközpont űrsiklóbázisán terveznek felkészíteni az esetleges űrutazásra. A kabint az eddig ötvenszer használt Atlas V. hordozó rakétával szeretnék Föld körüli pályára bocsátani.
A „Vasember”, Elon Musk SpaceX cége kipróbált saját rakétával és űrkapszulával startol. Az összes lehetőség közt a legolcsóbbnak számító Falcon–9 rakéta már tizenegy sikeres fellövésen van túl, a Dragon teherváltozatával pedig már vittek (és holnap újra visznek) felszerelést a nemzetközi űrállomásra is. A SpaceX a Kennedy űrközpont egyik régi kilövőállomását használná, melyet már az év eleje óta bérel, míg a másik két cég a légierő közelben lévő Cape Canaveral-i légi támaszpontján lévő Atlas V. kilövőállomását nézte ki magának. Bár Musk rámenőssége sokakat bosszant a kongresszusban és a repülőgépiparban, termékei műszaki színvonaluk és versenyképes áruk miatt csak egy váratlan műszaki probléma esetén szorulhatnak kieső helyre.
|
| A Boeing kabinja - NASA / Reuters |
A Sierra Nevada jelöltje az egyetlen, nem Apollo-szerű, ejtőernyőkkel Földre „hulló” űrkabin, az Álomvadász ugyanis két szárnyával úgy néz ki, és úgy is működik, mint egy miniűrsikló, ami nagyon nagy vonzerő a NASA számára.
A hét űrhajós szállítására alkalmas, rakodótér nélküli eszköz mindössze kilenc méter hosszú, szárnyainak fesztávolsága pedig hét méter (az űrsiklók 37 méteresek voltak 24 méteres szárnyfesztávolsággal), egyébként ugyanúgy tud földet érni, mint nagyobb elődei. Szárnyai voltaképp csak a repülés stabilizálására szolgálnak, mivel a siklórepülés közben keletkező felhajtóerő szükségtelenné teszi igazi szárnyak használatát. Az eddig rakétahajtóműveket, űrhajóalkatrészeket és műholdakat gyártó, coloradói központú cég novemberben tervezi a Dream Chaser első igazi tesztjét, amikor egy Atlas V. hordozórakétával Föld körüli pályára bocsátja emberek nélküli új termékét.
E rakéta amúgy némi kockázatot is rejt a Boeing és a Sierra számára, mert orosz RD–180-as hajtóműveket használnak benne, ami a kiéleződött orosz–amerikai viszonyban nem tekinthető a legbiztonságosabb beszerzési forrásnak. A US Today szerint egy orosz illetékes máris azzal fenyegette meg az amerikaiakat, hogy katonai célú felhasználásra (az Atlas rakétával kémholdakat is felbocsátanak) nem szállítanak több hajtóművet. Ez a NASA-program szempontjából nem közvetlen veszély, ám a SpaceX teljesen hazai innovációnak tekinthető Falcon rakétája a közelgő döntés szempontjából mégiscsak döntő kártyának bizonyulhat.
