Végzettségére nézve közgazdászként 12 éve vezet egy családi vállalkozásként indult befektetési és pénzügyi tanácsadó céget, mely az utóbbi 7-8 évben alapvetően az innováció finanszírozásában kezdett fantáziát látni. Több mint száz nyertes K+F pályázat és sokmilliárdnyi elnyert támogatással megvalósult projektek sora után azonban úgy vette észre, ügyfeleik a hazai szabályozások útvesztőjében nemcsak pénzügyi, hanem műszaki-tudományos kérdésekben is gyakran megakadnak.
Ezért néhány társával gondolt egy nagyot, és magán-kutatóintézet alapításába fogott, hogy a kutatás-fejlesztési projektek szakmai részét is magukra vállalják. A korábbi években az ipari nagyvállalatok az innovációs alapba befizetett pénz révén sok kutatási intézmény munkájához járultak hozzá. Az egyetemek mellett sorra alakultak a részben magántulajdonú, részben egyetemi fennhatóság alatt álló kis cégek, melyek voltaképpen az innovációs alap tőgyét szopták.
2012 januárjától azonban megszűnt ez a lehetőség. A megmaradt egységek vagy multinacionális megbízóiktól kapnak közvetlen megbízásokat, vagy különböző uniós és hazai pályázatokban vesznek részt bedolgozóként. A KwakLab nonprofit kft.-ként, állami, akadémiai vagy egyetemi tulajdon nélkül igyekszik megrendelőinek segíteni. S miután pénzügyi finanszírozásban járatos szakértőik mellett valódi kutatóik és laboratóriumaik is vannak, egyévi működés után máris látványosak az eredmények: tizenkét kutatási megbízás, közülük két munkát már sikerült is lezárni.
– Mi abból élünk, hogy kerüljük a bürokráciát – ad magyarázatot a kis kutatóintézet előnyeire Székely Endre. Egy egyetemen mire a munkát ténylegesen végző tanszékre kerül egy kutatási megbízás, a különféle adminisztratív részlegek a pénz akár 40 százalékát is elszívják. A KwakLab összesen három alkalmazottat, két kutatót és egy asszisztenst foglalkoztat főállásban, a többieket határozott idejű szerződéssel veszi fel az adott kutatás idejére. Jó szakembereket, akár egyetemekről, akár az iparból könnyű találni, a nekünk dolgozók között van fiatal és van hetvenéves is. Laboratóriumokat is egyszerűbb bérelni, ezért mind össze egy sajátot tartanak fenn az elektronikai területen, a vegyi és mikrobiológiai kísérleteket „albérletben” végzik.
A régóta elárvult üzlethelyiségekre szintén innovatív módon figyelmeztető Nyitva! – Kiadó Üzletek Fesztiválja keretében kialakított Lövölde téri ideiglenes bemutató egyik látványos darabját fel is lehetett próbálni, lévén egy aprócska gázkazánnal fűtött ruha, melyet egy meglévő szabadalomra építve a KwakLab munkatársai fejlesztettek prototípussá a megrendelő céggel közösen. Az órákon át hidegben dolgozókat melegen tartó öltözet lelke egy mindössze egykilós, válltáskaszerűen hordható automatikus működésű készülék, mely külső hatásoktól védett égéstérrel és könnyen újratölthető gázpatronnal rendelkezik.
Ilyenből övszerűen derékra csatolva annyit is magunkra vehetünk, hogy a különleges, vizet keringtető csőhálózattal bíró ruhához csatlakoztatott melegítő napokig is kitarthat. Egy másik sarokban egy, a műanyag palackok újrafelhasználásánál lényeges tisztítási műveletben alkalmazható eljárást szemléltettek. A csomagolásból nyert darálék különféle anyagait gravitációs elven szétválasztó módszert szintén a kutatóintézet segítségével fejlesztették egy tiszaújvárosi cég számára, mely az új alapanyaghoz hasonló tisztaságú granulátumhoz ad újrahasznosítható nyersanyagot.
A jórészt régi ikarusosokból összeállt cég a buszok pótkocsiját szeretné visszahozni. Sok helyen ugyanis a hosszú csuklósok a csúcsforgalmon kívül kihasználatlanul közlekednek. Ilyen vonalakra elektromos midibuszokat lehetne beállítani, melyeket szükség esetén lekapcsolható, dízelgenerátorral ellátott pótkocsival lehetne kiegészíteni, s egyben ilyenkor hibrid járművé alakítani. A vállalat megbízására a KwakLab töréstesztszámításokat dolgozott ki, milyen hatások érhetik a kocsi vázát különféle mechanikai terheléseknél.
Ugyancsak kiszámították az intézet kutatói, hogyan lehetne úszó házat építeni a különleges anyagokkal elsüllyeszthetetlenné tett lebegő betonból, s megvizsgálták, nem oldódnak-e ki veszélyes anyagok a megrendelő cég külföldön már alkalmazott építőanyagából. Egy virágkertészet vágott virágainak élettartamát szerette volna kitolni, és először azzal kereste meg az intézetet, végezzék el a virágtartók vízének vegyelemzését, hogy felmérjék a gyors hervadás okát.
Virágkínáló eszközzel felszerelt speciális edényt akartak előállítani, ehhez a kutatók hőcserélőt fejlesztettek, szivattyút méreteztek, áramlástani feladatokat végeztek. A látottak talán nem a legmagasabb csúcstechnikát mutatták, de nem is biztos, hogy az számít – mondja Székely Endre. A fejlesztés végén előálló termék legyen olyan, hogy azt a piac megvegye. S kétségtelen, a hazai cégek sokszor a világ legfejlettebb technikája nélkül is megélnek a legnagyobbak alatti áramlatokban. Az ötletek fontosabbak, mint a high-tech.
Ötletekből pedig van elég, sokszor még termékké is tudják azokat fejleszteni – a gond legtöbbször a piacra vitellel van. A KwakLab nonprofit jellege mellett abban is különleges, hogy bármilyen területről várják a megbízásokat, remélve, hogy megtalálják hozzá a megfelelő kutatókat, fejlesztőket. Pár éve volt még egy kutatóintézetre hajazó nevű magyar cég, az MFKK Feltalálói és Kutató Központ. A szolgáltató kft. azonban tavaly egy európai cégcsoport, az Ateknea Solutions hazai tagvállalatává alakult.
Négy mérnökcsapatuk továbbra is alkalmazott kutatás-fejlesztést végez, emellett mérnöki szolgáltatásokat, innovációs projektek menedzselését elektronikai, gépészeti, szoftveres és rendszermérnöki területen. Legutóbb Genfben egy vakokat és látássérülteket segítő tabletet mutattak be, mely olcsóbb és hatékonyabb tájékozódást tesz lehetővé egy korábbi fejlesztésük folytatásaként. Zoltai Miklós tulajdonos ügyvezető szerint még érezhető a válság, a bankok továbbra is behúzva tartják a kéziféket, alig van kockázati tőke, a közforrások pedig lassan nyílnak meg.
A legkönnyebb talán a nagy nyugati multiknak bedolgozó kis magyar K+F cégek helyzete. Meg azoké, amelyek olyan szerencsések, hogy találmányaik, technológiáik révén meghatározóak a világpiacon. Annyira, hogy nem is szorulnak hazai, állami hitelekre, pályázatokra. Onnan is felismerhetőek, hogy honlapjukon minden csak angolul olvasható. Thales Nano, Geonardo, Vichem Chemie, Immunogenes – csupa tudományos kutatásra alapult, magas szellemi értéket képviselő termékeket előállító magyar kisvállalat.
Ilyen a harmincfős Biotalentum Kft. is, melyet a hazai őssejtkutatás egyik kiválósága, Dinnyés András, a Szent István Egyetem professzora, az MTA doktora alapított Gödöllőn. A most záruló uniós kutatási keretprogramban orvosi területen a legtöbb pályázatot – szám szerint 17-et – elnyert, orvosi őssejtkutatást folytató hazai kisvállalkozás kutatóinak közel fele már külföldi. A huszonegy fős kutatógárdából most távozott egyik fiatal portugál egy gyógyszergyártó multinál folytatja Cambridge-ben, egy korábbi izraeli munkatárs pedig kétévi gödöllői munka után egy szintén cambridge-i cégnél kapott középvezetői állást.
|
Magyarországon védőernyő nincs
Fotó: KwakLab |
– A frissen végzettek Nyugaton nem kapnak elég állást sem az egyetemeken, sem a kutatási részlegeiket leépítő nagy gyógyszercégeknél, a kis és közepes cégek pedig inkább ipari területen is gyakorlott embereket keresnek. Az uniós projektek pénzéből egy-két évre viszont eljönnek hozzánk, s mi már jó ugródeszkának számítunk a nyugat-európai vállalati kör felé – világítja meg Dinnyés András, aki az innovatív magyar fiatalok elvándorlásával is magyarázza, miért nehéz idehaza megfelelő speciális, sejttenyésztő szakképzettségű munkaerőt találnia.
Európában az új kutató-fejlesztő munkahelyek 80 százalékát kis és közepes cégek létesítik, ami húsz százalékkal több a válság előtti időszaknál. Nálunk még messze nem ez a trend. A magyar biotechnológiai vállalatokat tömörítő szövetség 70–80 cégéből sem mindegyik erős a kutatásban – állítja Dinnyés. A területen mozgó vállalkozások legnagyobb gondja az utóbbi egy-másfél évben fellépett forráshiány.
A hazai pályáztatás nem vette figyelembe, hogy a kutatócégek eleinte a befektetői vagy egyéb forrásokat „égetik el”, s gyakran csak akkor lesz bevételük, ha a kutatási eredményt jelentő hozzáadott értéket valaki, akár milliárdokért megveszi. Ez azt is jelenti, hogy az értékteremtés a tudományos kutatásban nem jár együtt egy stabil üzleti bevétellel. Aki uniós pályázatot nyert, a brüsszeli szabályok értelmében előre kapott pénzt, de a túlélés érdekében sok ilyennel nem rendelkező hazai cég a stabil árbevétel reményében különféle szolgáltatásokkal és kereskedéssel kombinálja a kutatást.
Dinnyés is jó megoldásnak tartja a KwakLab által választott formát. A többnyire egyetemeken alapított, bizonyos kutatási-fejlesztési munkákat onnan kiszervező nonprofit cégek Nagy-Britanniában, Németországban, Dániában és másutt kedvezőbben adóznak. Magyarországon ilyen védőernyő nincs. Sajnos nálunk az egyetemeken létrejött hasonló vállalkozásokat, a spin off cégeket gyakran bizalmatlanság vette körül. Ezért talán egyszerűbb, ha az ilyen céget a résztvevők saját tudásukra alapozva, egyetemi tulajdon nélkül alapítják, igaz, így a kockázat is nagyobb, ráadásul ez a forma – az OECD definíciójától eltérően – nem került bele a hazai innovációs törvény spin off kategóriájába – állítja Dinnyés András.
A társadalmi megítélés miatt még egy furcsa kettősség nehezíti a magán-kutatóintézetek helyzetét. Míg Nyugat-Európában egy cég neve jobban cseng, hiszen az ipari szereplők szívesebben üzletelnek vállalatokkal, addig nálunk a kutatóintézet szó magasabb presztízst hordoz. Ez valami furcsa, elavult nézetet tükröz, akárcsak az a leegyszerűsítő vélemény, miszerint egy kutatóintézetben csak elméleti tevékenységet folytatnak, és azt cégek forgatják át valamilyen termékbe. A KwakLab most ennek próbál – hazánkban elsőként – ellentmondani.
